A gazdasági ló és az angol telivér

2017.11.10 19:46
Hazánkban minden egészségesen gondolkozó lótenyésztő tisztában van már azzal, hogy az általános használatra való ló, nem szabad, hogy csupa vér és ideg legyen, hanem kell, hogy megfelelő gyorsaság mellett kitartó is legyen s hogy, ezen kettős képessége olcsón álljon rendelkezésre.
Különösen elengedhetetlen feltétel mindez a gazdasági lónál hazánkban, ahol a viszonyok általában nem engedik, hogy külön igás lovat tartsunk a nehéz, lassú munkára s külön a könnyebb, gyorsabb munkára. A jövedelmezőség szempontjából szükséges, hogy a gazdasági ló mindenféle munkát megfelelően végezni tudjon, sőt, hogy még katonalónak is beváljon.
Ilyen körülmények között fontos kérdés, hogy az általános használati ló tenyésztésére s annak további fejlesztésére melyik tenyészló ígér vagy mutat fel többet? Vajon az angol vagy az arabs telivér, vagy az angol vagy arabs fél vér?
Az arabs vér hívei épp oly gyorsan készen állnak a felelettel, mint az an­gol vér hívei; t. i. az egyik erre, a másik arra esküszik; pedig énelőttem nem kétséges többé, hogy a középen van az igazság.
Vizsgáljuk meg elfogulatlanul a gyakorlat és az elmélet alapján, mert így valószínűleg legjobban kideríthetjük a valót s  legjobban tájékozódhatunk a teendők felől.
Nézzük először is az arabs, aztán az angol telivér tulajdonságait.
A nemes, vagyis az u. n. telivér arabs ló egy őseredeti fajtához tartozó állat, mely több ezer év alatt, súlyos megpróbáltatások közben nyerte becses képességeit.
Alkata, mint azt láthatjuk, kis szabású, épp úgy magasságban, mint hosszú­ságban. A test mozgatására hivatott szervek, a csontalap és az izomzat is csak mér­sékelt fejlettségű. A mozgásra s különösen a gyors haladásra elsősorban fontos lábak csont­jai rövidek, az azokat mozgatóizmok se hosszúak, de elég vastagok. Ennél fogva a far és mar sem nagy. Élettani és erőműtani tények alapján - amelyeket a gyakorlat is igazol- nem a gyors, hanem inkább a kitartó mozgásra alkalmas. Az izmok, mint ismeretes, az agyból eredő idegekkel állnak kapcsolatban, tehát az akarattól függően húzódnak össze és ernyednek el megint. Inas végeikkel csontokra vannak megerősítve és az ízületekben összekötött két vagy több csonton a hajlításkor közelebb húzzák egymástól, a feszítés közben pedig eltávolítják.
Ilyen kétféle, ellentétes munkájú, hajlító és feszítő izmok tehát a test helyből való kimozdulásának végrehajtói.
A hosszabb és magasabb testen és a hosszabb csontú lábakon hosszabbak az izmok is, azonban keskenyebbek és vékonyabbak. A rövid, alacsony testen és a rövid csontú lábakon rövidek az izmok is, de rendszerint  szélesebbek és vastagab­bak is.
Az izmok pedig, minél több, rugalmasan összehúzódni képes rostból állnak s minél hosszabb méretből húzódnak össze minél kisebb méretbe, annál több erőegységgel viselik a test és a lovas súlyát s annál sebesebben továbbítják a testet és vele a lovast, vagy járművet. Mivel nem a rövid és vastag, hanem a kes­keny és hosszú gumiszalag tágul ki és veszti el rugalmasságát hamarabb, így van ez az izommal is. Másrészt egy bizonyos idő keretén belül mi­nél gyorsabban, tehát minél többször kénytelen az izom összehúzódni s ismét elernyedni, annál hamarább áll be a kifáradása. Innen van, hogy a már alkotásánál fogva lassabban mozgó arabs ló győzősebb, és hogy az alkatánál fogva gyors mozgásra alkalmasabb angol ló sebesebb, de kevésbé kitartó.
Hogy az angol telivér lónak csakugyan gyors, de kevésbé kitartó mozgása van, beismeri, ha ennek a lónak történetére és alakulására egy pillantást vet.
Az angol telivér ló egy oly fajtához tartozik, amely a tenyésztésnek köszöni eredetét. Kétszáz év előtt arabs, perzsa és ber­ber, meg más fajtájú keleti és valószínűleg nyu­gati lovak összekeverése útján állította elő a zse­niális angol tenyésztő. Célja az volt, hogy az arabs lóban ismert győzősség fenntartásával olyan lovat létesítsen, mely amannál nagyobb és gyor­sabb. De az előbb jelzett élettani és erőműtani törvényeket kijátszania nem sikerült: lett tehát az angol telivér ló egy, az arabsnál nagyobb, kevésbé tetszetős, de a gyors mozgás céljaira jóval alkalmasabban alakult állat. Annál inkább, mert a lefolyt kétszáz év alatt a továbbtenyész­tésnek egész menete, az idomításnak és kipró­bálásnak egész formája nem a győzősség, hanem a sebesség fokozására volt alapítva, abban a még ma is uralkodó balhiedelemben, hogy mi­nél sebesebb a ló, annál kitartóbb is.
Hát, ha az angol telivér ló valamely tipi­kusabb példányára egy pillantást vetünk, látjuk, hogy ez az állat nagy földön áll és sok levegőt szorít ki helyéből, mert hosszú is, magas is s aránylag vastag is. Végtagjainak csontjai hosszúak, ilyenek az erőkifejtés tényezői az izmok is; szóval hatal­masan fejlődött mindazon testrésze, amely a mozgásban való gyorsaság kifejtésénél szerepel, de nincs egyszersmind előnyösen alakulva éppen emiatt arra, hogy kitartó is lehessen oly nagy fokban, amilyen fokban gyors.
Ha felvetjük az egyedüli fontos kérdést, hogy az általános használatra szánt ló akkor jobb- e, a rendkívül gyors, de nem elég kitartó, vagy akkor-e, ha rendkívül kitartó, de nem elég gyors, hát azt hiszem, lehetetlen másképp felelni, mint hogy: legyen, amennyire lehet, gyors is, de kitartó is.
Minthogy negyedik eset egyáltalában nem lehetséges sem élettani, sem erőműtani alapon, hát meddő erőlködés volna vitatni, hogy amely lóban az arabsnak győzőssége és kis igényűsége s az angolnak nagy teste és gyorsa­sága a nagyobb igényűséggel egyesülve van, az a legkívánatosabb gazdasági ló, az a legmegfelelőbb katonaló.
Ilyen szempontból határozottan kárhoztatandó tehát az anglómánia épp úgy, mint az arabománia, vagyis egyedül elfoglalható álláspont e tekintetben úgy az arabs, mint az angol telivérnek, mint ál­talános nemesítő anyagnak a megbecsülése és fenntartása.
Nem szenvedhet kétséget a mondottak foly­tán, hogy az arabs félvér, mint ilyen s az angol felvér is mint ilyen, nem léphet nyomába az általános használatra való ló produkálásában az arabs és angol telivérnek; vagyis tehát, hogy hazánk lótenyésztésének valóságos aranykora az lesz, amelyben más mint angol és arabs telivér ló, nem fog hágni. Egyik vagy másik iránynak kizárólagos követése azt a veszélyt hordozza magában, hogy lóállományunk testnagyságban el­törpül s gyorsaságából veszít. Ellenkező esetben lovaink csupa ideg és vérré válnak, gyorsakká lesznek, de győzősségükből veszítenek.
A legfontosabb cél minden országban az általános és nem a különleges ló tenyésztése, hazánkban is ennek a tenyész-iránynak kell megvalósulnia.
Jó gazdasági ló jó angol telivér nélkül nem képzelhető; jó alapanyag, jó keleti vér. (T. i. arabs telivér nélkül nem gondolható). Fogadjuk el, hogy mind az angol, mint az arabs telivér - de mindkettőből csak a jó - az, ami általánosan jól használható lovat ad, de külön-külön soha. Lejárt annak az ideje, amikor külön az arabs is vagy a spanyol is meg­felelt. Az angol egymagában megfelelt és megfelel, de soha se volt és sohase lesz.
 
Monostory Károly
1893. december 13.
A fentiekben az eredeti írást tartalmi változtatás nélkül, ám a mai helysírási szabályoknak megfelelően átalakítva közöltük. Ez a könnyebb megértést és az olvashatóságot segíti. Akit viszont érdekel a korabeli (124 évvel ezelőtti) írásmód, elolvashatja a stiláris és helyesírási változtatások nélküli eredeti cikket itt >>>

Hazánkban minden egészségesen gondolkozó lótenyésztő tisztában van már azzal, hogy az általános használatra való ló, nem szabad, hogy csupa vér és ideg legyen, hanem kell, hogy megfelelő gyorsaság mellett kitartó is legyen s hogy, ezen kettős képessége olcsón álljon rendelkezésre. A 124 évvel ezelőtt született szakmai írás mai is izgalmas olvasmány >>>

Különösen elengedhetetlen feltétel mindez a gazdasági lónál hazánkban, ahol a viszonyok általában nem engedik, hogy külön igás lovat tartsunk a nehéz, lassú munkára s külön a könnyebb, gyorsabb munkára. A jövedelmezőség szempontjából szükséges, hogy a gazdasági ló mindenféle munkát megfelelően végezni tudjon, sőt, hogy még katonalónak is beváljon.
Ilyen körülmények között fontos kérdés, hogy az általános használati ló tenyésztésére s annak további fejlesztésére melyik tenyészló ígér vagy mutat fel többet? Vajon az angol vagy az arabs telivér, vagy az angol vagy arabs fél vér?
 
Az arabs vér hívei épp oly gyorsan készen állnak a felelettel, mint az an­gol vér hívei; t. i. az egyik erre, a másik arra esküszik; pedig énelőttem nem kétséges többé, hogy a középen van az igazság.
 
Vizsgáljuk meg elfogulatlanul a gyakorlat és az elmélet alapján, mert így valószínűleg legjobban kideríthetjük a valót s  legjobban tájékozódhatunk a teendők felől.
 
Nézzük először is az arabs, aztán az  angol telivér  tulajdonságait.
 
A nemes, vagyis az u. n. telivér arabs ló egy őseredeti fajtához tartozó állat, mely több ezer év alatt, súlyos megpróbáltatások közben nyerte becses képességeit.
Alkata, mint azt láthatjuk, kis szabású, épp úgy magasságban, mint hosszú­ságban. A test mozgatására hivatott szervek, a csontalap és az izomzat is csak mér­sékelt fejlettségű. A mozgásra s különösen a gyors haladásra elsősorban fontos lábak csont­jai rövidek, az azokat mozgatóizmok se hosszúak, de elég vastagok. Ennél fogva a far és mar sem nagy. Élettani és erőműtani tények alapján - amelyeket a gyakorlat is igazol- nem a gyors, hanem inkább a kitartó mozgásra alkalmas. Az izmok, mint ismeretes, az agyból eredő idegekkel állnak kapcsolatban, tehát az akarattól függően húzódnak össze és ernyednek el megint. Inas végeikkel csontokra vannak megerősítve és az ízületekben összekötött két vagy több csonton a hajlításkor közelebb húzzák egymástól, a feszítés közben pedig eltávolítják.
 
Ilyen kétféle, ellentétes munkájú, hajlító és feszítő izmok tehát a test helyből való kimozdulásának végrehajtói.
A hosszabb és magasabb testen és a hosszabb csontú lábakon hosszabbak az izmok is, azonban keskenyebbek és vékonyabbak. A rövid, alacsony testen és a rövid csontú lábakon rövidek az izmok is, de rendszerint  szélesebbek és vastagab­bak is.
 
Az izmok pedig, minél több, rugalmasan összehúzódni képes rostból állnak s minél hosszabb méretből húzódnak össze minél kisebb méretbe, annál több erőegységgel viselik a test és a lovas súlyát s annál sebesebben továbbítják a testet és vele a lovast, vagy járművet. Mivel nem a rövid és vastag, hanem a kes­keny és hosszú gumiszalag tágul ki és veszti el rugalmasságát hamarabb, így van ez az izommal is. Másrészt egy bizonyos idő keretén belül mi­nél gyorsabban, tehát minél többször kénytelen az izom összehúzódni s ismét elernyedni, annál hamarább áll be a kifáradása. Innen van, hogy a már alkotásánál fogva lassabban mozgó arabs ló győzősebb, és hogy az alkatánál fogva gyors mozgásra alkalmasabb angol ló sebesebb, de kevésbé kitartó.
 
Hogy az angol telivér lónak csakugyan gyors, de kevésbé kitartó mozgása van, beismeri, ha ennek a lónak történetére és alakulására egy pillantást vet.
Az angol telivér ló egy oly fajtához tartozik, amely a tenyésztésnek köszöni eredetét. Kétszáz év előtt arabs, perzsa és ber­ber, meg más fajtájú keleti és valószínűleg nyu­gati lovak összekeverése útján állította elő a zse­niális angol tenyésztő. Célja az volt, hogy az arabs lóban ismert győzősség fenntartásával olyan lovat létesítsen, mely amannál nagyobb és gyor­sabb. De az előbb jelzett élettani és erőműtani törvényeket kijátszania nem sikerült: lett tehát az angol telivér ló egy, az arabsnál nagyobb, kevésbé tetszetős, de a gyors mozgás céljaira jóval alkalmasabban alakult állat. Annál inkább, mert a lefolyt kétszáz év alatt a továbbtenyész­tésnek egész menete, az idomításnak és kipró­bálásnak egész formája nem a győzősség, hanem a sebesség fokozására volt alapítva, abban a még ma is uralkodó balhiedelemben, hogy mi­nél sebesebb a ló, annál kitartóbb is.
 
Hát, ha az angol telivér ló valamely tipi­kusabb példányára egy pillantást vetünk, látjuk, hogy ez az állat nagy földön áll és sok levegőt szorít ki helyéből, mert hosszú is, magas is s aránylag vastag is. Végtagjainak csontjai hosszúak, ilyenek az erőkifejtés tényezői az izmok is; szóval hatal­masan fejlődött mindazon testrésze, amely a mozgásban való gyorsaság kifejtésénél szerepel, de nincs egyszersmind előnyösen alakulva éppen emiatt arra, hogy kitartó is lehessen oly nagy fokban, amilyen fokban gyors.
 
Ha felvetjük az egyedüli fontos kérdést, hogy az általános használatra szánt ló akkor jobb- e, a rendkívül gyors, de nem elég kitartó, vagy akkor-e, ha rendkívül kitartó, de nem elég gyors, hát azt hiszem, lehetetlen másképp felelni, mint hogy: legyen, amennyire lehet, gyors is, de kitartó is.
Minthogy negyedik eset egyáltalában nem lehetséges sem élettani, sem erőműtani alapon, hát meddő erőlködés volna vitatni, hogy amely lóban az arabsnak győzőssége és kis igényűsége s az angolnak nagy teste és gyorsa­sága a nagyobb igényűséggel egyesülve van, az a legkívánatosabb gazdasági ló, az a legmegfelelőbb katonaló.
 
Ilyen szempontból határozottan kárhoztatandó tehát az anglómánia épp úgy, mint az arabománia, vagyis egyedül elfoglalható álláspont e tekintetben úgy az arabs, mint az angol telivérnek, mint ál­talános nemesítő anyagnak a megbecsülése és fenntartása.
 
Nem szenvedhet kétséget a mondottak foly­tán, hogy az arabs félvér, mint ilyen s az angol félvér is mint ilyen, nem léphet nyomába az általános használatra való ló produkálásában az arabs és angol telivérnek; vagyis tehát, hogy hazánk lótenyésztésének valóságos aranykora az lesz, amelyben más mint angol és arabs telivér ló, nem fog hágni. Egyik vagy másik iránynak kizárólagos követése azt a veszélyt hordozza magában, hogy lóállományunk testnagyságban el­törpül s gyorsaságából veszít. Ellenkező esetben lovaink csupa ideg és vérré válnak, gyorsakká lesznek, de győzősségükből veszítenek.
 
A legfontosabb cél minden országban az általános és nem a különleges ló tenyésztése, hazánkban is ennek a tenyész-iránynak kell megvalósulnia.
 
Jó gazdasági ló jó angol telivér nélkül nem képzelhető; jó alapanyag, jó keleti vér. (T. i. arabs telivér nélkül nem gondolható). Fogadjuk el, hogy mind az angol, mint az arabs telivér - de mindkettőből csak a jó - az, ami általánosan jól használható lovat ad, de külön-külön soha. Lejárt annak az ideje, amikor külön az arabs is vagy a spanyol is meg­felelt. Az angol egymagában megfelelt és megfelel, de soha se volt és sohase lesz.
 
  • Szerző: Monostory Károly
  • 1893. december 13.
  • A fotók az eredeti cikkben nem szerepeltek azok csak illusztrációk.
  • A fentiekben az eredeti írást tartalmi változtatás nélkül, ám a mai helysírási szabályoknak megfelelően átalakítva közöltük. Ez a könnyebb megértést és az olvashatóságot segíti. Akit viszont érdekel a korabeli (124 évvel ezelőtti) írásmód, stiláris és helyesírási változtatások nélkül elovasható itt: az eredeti cikk >>>

A sokoldalú szakíró

Monostori Károly egyetemi tanár, korának egyik legnagyobb tekintélyű szakírója volt. A LÓ ÉS TENYÉSZTÉSE című híres szakkönyv társszerzője.

 

 

A meddőség száz évvel ezelőtt, a 20. század elején is élénken foglalkoztatta  a lovas közvéleményt és a szakembereket >>>

A tenyésztőnek legkiemelkedőbb tulajdonsága legyen, hogy állatait, amelyekkel mint tenyésztő foglalkozik, szakszerűen tudja megbírálni... Thiringer Vilmos cikke 1930-ból >>>

Úgy mutatja meg ez a videó az izlandi ló ötfajta jármódját, ahogyan még sohasem láthattuk. Az erős, szívós és intelligens Izlandi póni tényleg egyedülálló lófajta >>>

Az, aki az „ideális”, a „korrekt” ló fogalmát pontosan meg akarja határozni, abba a hibába eshetik, mint a szerelmes férfiú, kinek „csak egy szép leány van a világon”. Az angol elv: „minden formájú ló tudhat futni" talán jobban megközelíti a valóságot >>>

Halász Judit színésznő középiskolás korában került kapcsolatba a lovakkal és a lovaglással, amikor egyik osztálytársnője javaslatára hatan - mind leányok- felkeresték a budapesti lovardákat. Nem volt könnyű, de végül a Budapesi Honvédnál sikerült >>>

Képzési gyakorlat: Némethy Bertalan nyomán

 

Elérhetőség

LAPU Lap- és Könyvkiadó Betéti Társaság 8000 Székesfehérvár
Palotai út 122.
Tel./fax: 06-22-345-522
Mobil: 06-30-9396.632
lovaskalendarium@chello.hu