A kisbéri félvér évfordulója

2014.01.09 11:53

2003. júliusában a lótenyésztők és a lovassport szerelmesei a kisbéri félvért és a ménes megalapításának 150. évfordulóját ünnepelték. A visszaemlékezések a fajta jelenével és jövőjével kapcsolatos kérdéseket is felvetették >>>

A méneskönyvtől a génbankig

2003. július utolsó hetében lópaták dobogása és fogatok zaja verte fel a kisbári Lovarda tér csendjét: a lótenyésztők és a lovassport szerelmesei a kisbéri félvért és ménes megalapításának 150. évfordulóját ünnepelték. A magasztos visszaemlékezések azonban a fajta jelenével és jövőjével kapcsolatos kérdéseket is felvetették. Ezekről Mátyás István, a Kisbéri Félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület elnöke adott tájékoztatást.

Egy magyar ló szívóssága és egy telivér szépsége egyesül a kisbéri félvérben. Ez a két szó ma egyet jelent a kecses, könnyed, elegáns hátassal. Szép fej, ívelt, ám mégis izmos nyak jellemzi a fajtát. Őse a magyar lófajták között keresendő, amelyeket angol telivérekkel nemesítettek. A legszebb példányokat látva elmondható: jót tett a magyar lovaknak ez a "vérátömlesztés", hiszen ezáltal mindkét fajta előnyös tulajdonságait - a magyar lovak szívósságát, míg az angol telivér külalakjának esztétikáját - egyesítette magában.
(Érdekes megjegyezni, hogy aszerint, hogy egyenlő arányban vagy az angol telivér javára öröklődnek-e a tulajdonságok, más-más elnevezést használnak a hozzáértők. A normál keresztezés során született utódokat nevezik félvérnek, míg ahol az angol telivér vérhányad jelentősebb, ott magas félvérnek nevezik az állatot.)
Jelenleg 1150 kisbéri félvér kancát és150 mént tartanak nyilván Magyarországon.
A génállomány erősítése egyben minőségi előrelépést is jelentett a lovassportok terén. A nemesítésnek köszönhetően a kisbéri félvér sokoldalú felhasználást tesz lehetővé. Így találkozhatunk az úgynevezett military szakág, sőt a díjugratók élmezőnyében is a fajta legsikeresebb egyedeivel. Egyes vonalainak képviselői a díjlovaglásban, mások a voltizsálás területén értek el szép eredményeket, de a fogathajtásban és hobbi célokra is jól alkalmazható a fajta.

  • Együtt a kisbéri és a gidrán

Tizenhárom évvel ezelőtt alakult meg a Kisbéri Félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület. A civil szervezet napjainkban több mint félezer tagot számlál. A kezdeti kaotikus állapotok után mára letisztult a helyzet, világosabb a kép: a fajtához tartozó egyedek 98 százaléka elbírált. Az egyesület vezetője példa nélkül állónak tartja, hogy a településen - a névadó Kisbérhez - köthető a lófajta. Ez, magán a történelmi örökségen kívül, külön értéke a Bakonyalja fővárosának.
Felvetődhet a kérdés: hogyan kerül egy egyesületbe a kisbéri félvér és a teljesen külön fajta, a mezőhegyesi tenyésztésű gidrán?
- Nagyon alacsony, mintegy százötven-százhatvan létszámú kancaállománnyal rendelkezik a gidrán fajta - magyarázza Mátyás István. - Ez  a mennyiség nem tette volna lehetővé, hogy önálló fajtaegyesületet hozzanak létre. Ezen túlmenően a tenyésztésben is "együttműködtek" a két őshonos magyar fajta kancái és ménei. Annak ellenére, hogy kis létszámú kancával bír a fajta, igen magas nívójú és jó genetikai adottságokkal rendelkezik az állomány...

Az egyesület jövőjét illetően minimális taglétszám-emelkedést vár a vezető. Ennél lényegesebbnek tekinti a fajtánál bekövetkező minőségi változást, amely a tulajdonságok javítását szolgáló telivérek bevonásával történhet meg.
A kisbéri félvér életében nagy jelentősége van a közelmúltban elkészült úgynevezett méneskönyvnek is. A gyűjteményben valamennyi - megközelítőleg ezer - a fajtában regisztrált kanca szerepel. A Kisbéri Ménes alapításának 150. évfordulója tiszteletére megjelentetett könyvből kiolvasható a rendelkezésre álló kancák valamennyi paramétere, megkönnyítve a fajta szaporításának körülményeit.

Nemzeti lovasprogram - tettekkel
A ménes fennállásának másfél évszázados jubileumán rendezett emlékülésen elhangzott, hogy átfogó, nemzeti lovasprogram szükséges az ágazat felvirágoztatásához. A többféle projektre épülő tervcsomag lehetőséget nyújt, hogy az egykori világszínvonalú magyar lótenyésztés kitörjön a jelenlegi középszerűségből. A hosszú távú koncepció megléte azért is elengedhetetlen, mert csak így támogatja az Európai Unió a magas nívójú lovassport fejlesztését. Kezdetnek négy párti parlamenti bizottság alakult - amely a jelen viszonyok között egyedülálló módon - politikai hovatartozástól függetlenül karolta fel a lótenyésztés ügyét. A grémium vállalta, hogy törvénykezési oldalról közelíti meg a kérdést. Így a többi között az állattenyésztési illetve állategészségügyi törvény megfelelő módosítása jelentheti majd a lóval, a lótenyésztéssel összefüggő valamennyi szektor és ágazat előremozdulásához vezető utat.
Napjainkban szinte minden kis településen működik lovarda. Ennek ellenére a sportág, sőt az ágazat mélyrepüléséről beszélnek a szakemberek. A probléma látszólagosnak tűnik, hiszen gomba módra szaporodnak a falvakban, városokban működő lovardák, ahol a sport iránt vonzalmat érzők hódolhatnak kedvtelésüknek. Mégis, ezek közül csak kevés az a létesítmény, ahol szakképzett oktatók, edzők segítik a munkát. Mátyás István ezek hiányában látja a gondok forrását:
- Ma Magyarországon még nincsenek meg a megfelelő képzési formák. Ugyanakkor a nyugati vendégek sem mindenhol kapják meg az otthon megszokott színvonalú szolgáltatásokat. Ehhez a honi szakemberek részéről nyelvtudás, a helytörténeti ismeretek elsajátítása és nem utolsó sorban megfelelő nagyságú tőke szükséges.

  • Középkáderek híján

Egykor a lovassportok terén hazán Kánaánnak számított. A dicsfény mára megfakult, a lótenyésztés középszintre süllyedt. Mátyás István ennek magyarázatát a szó jó értelmében vett szakmai középkáderek eltűnésében látja.
- A lovas társadalom alapját annak idején a katonaságnál kiképzett törzsőrmesterek, főtörzsőrmesterek jelentették. A megfelelő szakmai fundamentummal rendelkező lovászok mellett mindössze néhány felső szintű vezető végezte az ágazat irányítását. Ezek halála, külföldre távozása, illetve visszavonulása után nem töltötték be a lovas társadalomban keletkező űrt...
Az emberi tényezőt leszámítva hazánk ma megfelelő színvonalú lóállománnyal rendelkezik. Ennek ellenére pillanatnyilag hiányzik az a telivér arány, amely a kisbéri félvér fajta továbbvitelét tenné lehetővé. A második világháború utáni időszak nagy versenyzőinek: Rakétának, Rókusnak és Szikrázónak a késői utódai ígéretes tehetségek, de még évek telnek el, míg ezekkel a nemzetközi élvonalba kerülhetünk.

  • Génbank: a jövőnek megőrzött múlt

Szakamai körökben bombaként robbant a közelmúltban a hír, hogy a kisbéri félvér fennmaradása céljából a névadó városban génbankot hoznak létre. Ahogyan a humán vonatkozásban, úgy a lovak esetében is kihalhat egy-egy vonal, mindörökre elveszítve az adott kanca vagy mén jellegzetes adottságait. Ennek megelőzése válna lehetségessé, ha létrejönne a "fajta krémjének" örökítő anyagát eltároló génbank. A megoldás a fajta megőrzésén túl nívóemelkedést is eredményezhet.
Az elképzelést a Kisbéri Félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület és az önkormányzat természetesen támogatja. Jelenleg a koncepció megvalósításán - főként a szükséges anyagiak előteremtésén - dolgoznak a szakemberek.

  • Egy megye - két fellegvár

A Kisbéri Ménes a második világháború után Németországból visszatelepített hányadát a Bábolnai Állami Gazdaság vette át. Az állami ménesek között egyébként is fennálló rivalizálást ez különösen elmélyítette. A hűvös viszony évtizedekig tartott Kisbér és Bábolna között. Mára elcsitultak az indulatok. Ennek az a magyarázata, hogy a bábolnai arab telivéreket tenyésztő és s kisbéri félvér nemesítéséért felelős szakemberek napjainkban jól együttműködnek. Így, a két fajtaegyesület kooperációjának köszönhetően a kisbéri és gidrán fajta tulajdonságai feljavíthatók a megfelelő arab fedeztetéssel.

  • Tizenegyen egy célért

Hazánkban tizenegy fajtaegyesület tevékenykedik, ezen belül szinte külön kasztot alkot az őshonos magyar lófajták ápolását és fenntartását célul kitűző szervezetek egysége. Igaz, ezek az eredeti magyar értékeket őrző szövetségek kiemelt támogatást élveznek. A valódi Hunaricumnak számító magyar lófajták - úgy mint a kisbéri félvér, a gidrán, a nóniusz, a hucul, a furioso és a shágia arab - külön fejezetet képeznek a nemzeti lovasprogramban a génmegőrzés területén.
Felvetődik a kérdés, hogy miközben hazánk lakossága alig haladja meg a 10 milliót, a jelenlegi - egyes számítások szerint 60 ezres, mások szerint 80-85 ezres - lóállomány elegendőnek, netán soknak bizonyul-e.
Mátyás István szerint, amennyiben a nemzeti lovasprogram turisztikai célkitűzései megvalósulnak, akkor 100 ezer feletti lólétszámmal is kalkulálhatunk. Ez a nagyság szükséges ahhoz, hogy mind a versenypályákon, mint a vidéki lovardákban, mind a mezőgazdaságban megfelelő nagyságú és színvonalú állatállomány legyen.
Az előbb idézett statisztikai bizonytalanságnak elejét veheti a jövőben bevezetendő lóútlevél, amely jóvoltából követhetővé válik a honi lószaporulat, és lehetőség lesz arra, hogy beavatkozzanak a szakemberek a lóállomány minőségi alakulásába.
A dokumentum a születéstől a vágóhídig kíséri majd az állat életének fontosabb mozzanatait. Ebben minden lényeges változást rögzíteni kell, így aztán pontosan ellenőrizhető lesz a négylábú sorsa.
(24 Óra)

Elérhetőség

LAPU Lap- és Könyvkiadó Betéti Társaság 8000 Székesfehérvár
Palotai út 122.
Tel./fax: 06-22-345-522
Mobil: 06-30-9396.632
lovaskalendarium@chello.hu