A lovas festőművész: Kőnig Róbert

Kőnig Róbert (1951-2014) a magyar sokszorosító grafika kiváló mestere, a monumentális festészet magányos megújítója, a Képzőművészeti Egyetem tanára, a magyarországi németség kulturális örökségének kiemelkedő ápolója, a magyar lótenyésztés elkötelezett híve, König Róbert DLA festő- és grafikusművész. Tehetségét, műveltségét, érdeklődését tartózkodó férfi szeméremmel viselte. Európai tájékozottsága, nyelvtudása, zenei talentuma nem volt mindenki előtt ismert. Született mester volt, aki tanítványainak a művészet elmélete és gyakorlata mellett a mesterség morálját is vonzóvá tudta tenni. A lovas életmód, a lótenyésztés felelőssége, az emberiség lovakhoz való vonzódása életének mindennapi, természetes része volt.

Méltatói így írták róla:

• Nagy képességű illusztrátor, kitűnő pedagógus, a Képzőművészeti Főiskola tanára, művelt, több nyelvet beszélő, hiteles és hittel élő ember. Lovas és lótenyésztő, a magyar lovas hagyományok továbbvivője.

Önmaga így vallott a lovakról:

• Nem kell bizonygatnom, hogy a lovas kultúra az egyetemes kultúra része. Többezer év irodalma, zenéje, képzőművészete szól a lovakról, az ember és a ló kapcsolatáról.
• Saját eszközeimmel én is szeretnék hozzátenni valamit ehhez a kultúrához, és talán gyakorlati tapasztalataim fel is jogosítanak erre. Nagyon szeretném, ha a lovas kultúra újra integrálódna a társadalomba, és valódi értékének megfelelő helyére kerülne. Ehhez a mai technikai és kommunikációs színvonalon minden lehetőségünk megvan.
• Annak is tudatában kell lennünk, hogy a lónak egyre nagyobb szerepe van az ember és a természet közötti kapcsolat ápolásában. Pontosabban ennek a kapcsolatnak a sérülékeny voltára mindig a lovaknak kell emlékeztetniük bennünket...

Hippográfia

Hogy a ló milyen régóta áll közel az emberhez, azt mi sem bizonyítja jobban, mint például a barlangrajzokon látható lóábrázolások.
Minden kor, a maga szintjén, hasznosította és használta ezt a tetszetős küllemű, rendkívül magas szinten domesztikálható élőlényt. A gyakorlati szükségszerűség mellett valamiféle atavisztikus vonzódás is egymáshoz kapcsolta és végérvényesen összefűzte a használót és kiszolgálóját. Az évezredek alatt létrehozott és ránk maradt művészeti alkotások is tanúsítják ezt a rendhagyó együttműködést.
Vegyük mindjárt Pegazus legendáját; a görög mitológia szárnyas lova, Pegazus, patájával fakasztott a sziklából vizet. Ebből a felfakadó vízből lett aztán a múzsák forrása, a HIPPOKRÉNÉ.
A mozgásban lévő ló láberejének csodás dinamikája a forrásfakasztáson túl a gondolatok szabad értelmezésének szárnyalásait is elősegíti, és méltán állít emléket a mindvégig hűséges, négylábú társnak. Az a túláradó érzelem pedig a HIPPOMÁNIA, amit a lószerető ember ma is, nap mint nap megél szeretett lova (lovai) mellett, semmi máshoz nem hasonlítható élményt ad és a felgyorsult technikai fejlődés dacára továbbra is meghatározó kapcsolattal gazdagítja azokat, akik időt, energiát nem kímélve, alázattal szolgálják ezeket az aranymetszés szabályait testük arányaiban is tükröző, gyönyörű lényeket.
König Róbert olyan képzőművész, aki több aspektusból figyeli és tanulmányozza a ló etológiáját, mozgását, habitusát. Lótenyésztő is, így tehát tapasztalatait a mindennapokban; istállókban, karámok mellett, lóháton, vagy kiegészítésként a budapesti ügetőpályán is, sulkyba ülve, tréningmunkában ugyancsak hasznosítani tudja. Ezekből a megfigyelésekből születnek aztán a vázlatok, amelyek továbbfejlesztéséből lino- és fametszetek, litográfiák, rézkarcok, de akár gouache-ok, olajképek, aquarellek, sőt (!) impozáns falfestmények (secco) készülnek és kuriózumként papírmetszetek is, amelyek több elemből, hatalmas textilekre nyomtatva, óriás grafikaként jelennek meg, például szabadtéri lovasbemutatók háttéreseményeként.
HIPPOGRÁFIA ez, ami karakteresen gazdagítja a képzőművész sokoldalú munkásságát, hiszen König Róbert a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafika Tanszékének tanára is, s az elmúlt években itt doktorált Organikus dinamika című értekezésével, majd rövidesen habilitációját is megszerezte Equus et Mundus, azaz A ló és a világ témakörben. Több területen is otthonosan mozog, de több olyan tárlata volt már eddig is, ahol kifejezetten és csak a lóval kapcsolatos megfigyeléseit, alkotásait osztotta meg a kiállításlátogatókkal. (1993. Tatabánya: Jászai Mari Színház Galériája; Bábolna: Kaszinó; 1994. Hatvan: Városi Könyvtár, „Gulliver szemével”; 1998. Szentes: Városi Könyvtár; 2000. Csepel Galéria; Dég: Festetics Kastély; 2001. Budapest: Vigadó Galéria; Budai Vár: Vincze Galéria; 2003. Stuttgart: Magyar Intézet „Stuot gart-kancakert” címmel; 2007. Hódmezővásárhely: Alföldi Galéria.)

• Lelkes Mária