– Átlóváltás! – adja ki az ukázt Kiss János, vagy ahogy a gyertyános-völgyi lovas táborban a gyerekek szólítják: Jancsi, s a nyeregben ülők rögtön máshogy fogják meg a szárat. Öt haladó ül a hátasokon, ők már vezetőszár nélkül végzik a gyakorlatokat, a kezdők az istállóban serénykednek a többi pacinál. Emese és Mikes kivételével.
A két hatéves az udvaron játszik elmélyülten, mint két energiával teli Duracell-nyuszi rohangálnak fel, s alá, várják a pillanatot, hogy Gina, illetve Fanni hátára ülhessenek.
– Addig simogatom, pucolom, felnyergelem – magyarázza a tennivalókat Tóth Mikes, aki Ginán, a sárga sportpónin tanulja lassan egy éve a lovaglás alapjait.
Paluska Emese valamivel rövidebb ideje ismerkedik Fannival, ám az istállóban mindketten otthon érzik magukat.
– Három éves kortól fogadjuk a gyerekeket – mondja Kiss János. – Hetente egyszer jönnek, hat éves kortól aztán lehet heti kétszer kihozni őket. A lényeg, ne kötelességnek érezzék, hogy a lovakkal foglalkoznak, maguktól akarják. Így észre sem veszik, hogy rendszert tanulnak, s közeli kapcsolatba kerülnek az állatokkal, melyekhez tisztelettel és alázattal közelítenek.
A táborban előbb elméletben ismerkednek meg a gyerekek a lovaglás és a lovarda szabályaival, a nyereg és a kantár részeivel, a lószínekkel, az etetéssel.
– Mi a különbség a széna és a szalma között? – kérdezi Kiss János Mikest, aki egyből magyarázza, a széna a megszáradt fű. Aztán indul beöltözni, hiszen hamarosan Gina hátára ülhet. Előbb persze megtanulta a nyergelést, a kantározást, a lóvezetést és a ló megközelítését szabadban és boxban.
– Tűrd be a pólód! – szól rá Kiss János a kisfiúra. – Tudod, így nem ülünk lóra.
Mikes szófogadóan ruhát igazít, hiszen mint mondja is: Jancsi a főnök. Aki hagyja kibontakozni a gyerekeket, hadd segítsék egymást nyeregbe – persze amikor Emesének elsőre nem sikerül a sárga Welsh-póni hátára kapaszkodni, beigazítja a kengyelt, hogy a kislány könnyebben nyeregbe mászhasson. Némi fészkelődés után a cserfes lányka büszkén-boldogan néz körül.
– Nagyon szeretem – paskolja meg Fanni hátát. – Jobban, mint a kutyákat, pedig abból rengeteg van apunak. De ez más. A lovak a legszebbek a világon.
Szavai hallatán leendő Honvéd utcai iskolás padtársa, Mikes lelkesen bólogat...
- Egészséges életmód és önzetlen segítség
Karitatív céllal szervezték meg a Kaposvári Sport, Életmód és Tenisz Napközis Tábort, melynek a helyi teniszsport fellegvára, a KTC Iszák utcai telephelye – egészen augusztus 10-ig – ad otthont. Főleg azokra a nagycsaládosokra gondoltak, akik pénz híján nem tudják megoldani a nyári szünet alatt gyermekeik felügyeletét. Ráadásul mindezt úgy teszik, hogy tartalmasan töltik ki a gyermekek idejét. Mindössze – napi – ezer forintért biztosítják a háromszori étkezését és a programokat. Olyan rendezvényeket szerveznek, melyek garantálják, hogy a résztvevők jól érzik magukat.
Rengeteg sportos rendezvényük van, de szerveznek vetélkedőket, kézműves foglalkozásokat, sőt trambulin és egy mini strand is a gyerekek rendelkezésére áll. Ezenkívül elviszik a gyerekeket kirándulni is; a lurkók megismerkedhetnek a vadon élő állatokkal, madarakkal és Somogy gazdag növényvilágával. Mint minden rendezvényen, itt is fő cél a biztonság megteremtése, ezért olyan segítőket kértek fel, akik nagy tapasztalattal rendelkeznek, s elhivatottak a sport, a kultúra és az egészséges életmód iránt, azaz tudtak azonosulni a tábor szellemiségével.
- Jutalomtábor rendőrökkel
Szakmai foglalkozások, és rendészeti szervek bemutatója színesítette az „Életé az elsőbbség” címmel a Fonyódligeten, a Somogy Megyei Gyermektáborban szervezett közlekedésbiztonsági nyári tábor programját. A közlekedési versenyeken jól szereplő diákokat hívták meg 19 megyéből, és Budapestről a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság és a Somogy Megyei Balesetmegelőzési Bizottság egyhetes jutalomüdülésére.
- Személyes találkozás a természettel
A Barcsi Kistérségben 240 gyerek kapott lehetőséget, hogy megismerhesse természeti környezetét. A Duna-Dráva Nemzeti Parkban természetismereti napokat rendeztek. Schulcz Andrea kulturális programszervező elmondta: nyolc csoport érkezett a Drávaszentesi Drávakapu Bemutató Központba a kistérségi iskolákból. A természetfilm nézés és állatsimogató mellett a gyerekek kézműveskedtek, megfigyelték a madarakat és lovas kocsikáztak is.
Schulcz Andrea hangsúlyozta: sok gyerek anyagi lehetőségeinek szűkössége miatt még nem járt a nemzeti parkban, és nem tudta felfedezni közvetlen környezetét, nem ismeri az őshonos fajtákat sem, mint a rackajuhok és a szürkemarhák. A nemzeti parkok egyik feladata a génmegőrzés, hogy bemutassák ezeket az állatokat a nagyközönségnek.
- Vas András - SONLINE
- 2012. július 6.
