Geréb úr és a lókupec

2015.10.31 21:44

Geréb úr kisgazda volt, a dolgok legigazibb értelmében. Az Ipoly völgyében, dús harminc magyar holdon, két család, béressel. Nem valószínű, hogy neki sokkal jobb dolga lett volna béreseinél, mert komoly munkaidőben éppen úgy tolta a nedves földben az ekeszarvát, mint alkalmazottai. Otthon, tanyáján, igazi parasztnak látszott, óriási, érdes kezei valának és nem túl finom beszéde. Csak tél közepén vetkezett ki a paraszt gúnyából. Ilyenkor pár hétre teljesen átalakult, félcipőt húzott a csizma helyett és angolosra stuccoltatta az eddig tatárosan lekonyult bajuszát. Ilyenkor utazott fel Pestre, színházba járni, kávéházban ténferegni, semmit-tenni és főleg - az ügetőre járni.
Geréb úrnak diákkora óta volt szerelme az ügetőverseny. Budapesten járt valaha iskolába, valahogy egyszer kicsavargott a régi Amerikai úti pályára és ettől kezdve Keefe, Tappan, Ryerson és Wöss Maxi, az 1990-es évek ügetőhajtói lettek az ideáljai. Folyton trapperekről álmodott: ha neki egyszer egy versenylova lehetne...
Az évek teltek. Örökölt harminc holdat és elment parasztnak. Lassan mindent elfelejtett - csak az ügetőt nem. Nem a játék, a fogadás érdekelte, hanem a ló. A ló, a földtúró örök társa és büszkesége. Budapesten a ló-kávéházba járt, természetesen. Nem ismerkedett senkivel, nem tolakodott. Nem kért tippet a hajtóktól, csak nézte őket. Szerette hallani vitatkozásaikat, fülelt, ha egy-egy ló vételéről és eladásáról volt szó. Ilyenkor izgett-mozgott, mert a zsebében, a tárca mélyén szunnyadt nyolcszáz pengő összespórolt, összekínlódott pénz, amit egy ló, egy igazi ügetőló megvételére szánt. Ó, mennyit, mennyi mindent vont meg magától ezért a pénzért! Lemondott az esti fél liter borocskájáról. A legolcsóbb újságot járatta. Csak neki egy trapperja lenne! Lesz - ha nyolcszázért kapni! És hátha lehet, véletlenül egy kancához jutni? Az volna csak az igazi öröm! A szomszéd nagybirtokosnál van egy valódi, amerikai mén… Tenyészthetne... Egy csikó - nem, nem, ilyen csak a mesében van! Hátha?
Egy meredtszemű, selypítő öreg lócsiszár az olcsóbb-árú, selejtes ügetőkkel foglalkozott leginkább. Ennél már ezer pengőért hallott egyszer suttogni egy cigányképű segéd-trénerrel. Ő a szomszéd asztalnál ült, majdnem felugrott a helyéről, hogy odarohanjon. De aztán meghallotta, hogy heréltről van szó. Herélt. Azt azért mégsem... Egy ködös, utálatos téli délutánon mégis felvirradt Geréb úr napja. A meredtszemű kupec a másik asztalnál kilencszáz pengőért kínált egy tízéves kancát egy nagyhasú és lármás embernek. A nagyhasú hatszázötvenet ajánlott. Aztán jobban összejöttek, a kupec lement nyolcszáznegyvenig, de a vevő nem akart hétszázötvennél többet adni. Az üzlet nem jött létre. A nagyhasú elment és az öreg lókereskedő magában morgott. Geréb, mint az alvajáró, felemelkedett helyéről:
- Jónapot. Hol lehet látni a kancát? Hol és mikor?
- Akár mindjárt. A kanca kint áll a versenypálya istállójában.
Kimentek a kávéházból. Geréb úrnak kissé remegett a lába. Közel van a lóhoz, a célhoz, a meredtszemű viszont nyugodt volt, tudta, hogy az öreg kanca eladatik - mert ismerte az embereket. Azonnal felismerte sok évtizedes üzleti rutinjával Geréb úrban a lóbolondot. Száz lónak is egy a vége: Geréb megvette a kancát nyolcszáz pengőért. Szépen elbúcsúzott az öreg kupectől:
- Na, Isten áldja. Még hallani fog rólam.
Hazavitte a lovat - igaz is, a kancát Rebeccának hívták. Három év múlva a versenyprogram egy tavaszi számában, a "Kétévesek versenyé"-ben az 1. szám alatt az alanti sor állott: Geréb J. úr Mákvirág 2é sk. Hipli-hupli- Rebecca. Mákvirág már az első startjára könnyen győzött. Geréb úr komor izgatottsággal állott a tribünön és majd elszédült a boldogságtól, amikor csikóját elsőnek látta átügetni a célvonalon. Az eset így és eddig rendben volna. Már másszor is megtörtént, hogy valaki egyetlen lóval és első startra nyert. Amivel ez a szerény történet kinő a többi közül, az Mákvirág nyerésének estéjén történt. Este Geréb úr mindenfelé kereste az öreg meredtszemű ló-alkuszt. Sok kérdezősködés, szaladgálás után megtalálta egy külvárosi kocsmában, ahol selypítve adott elő valami lórémhistóriát. Geréb urat már meg se ismerte, amikor az odalépett hozzá:
- Na, öregem, itt van magának nyolcszáz pengő. Először és utoljára ma fogadtam életemben. Száz pengőt tettem annak a kancának a csikajára, amit magától három évvel ezelőtt vettem. Ennyit fizetett a kassza, pontosan. Ez a magáé. Jó estét...
Leszámolta a pénzt, elment. A kupec meredt szeme még meredtebb lett, aztán gyorsan rátette szőrös, fonnyadt kezét a ropogós százasokra.
(Az eset igazán megtörtént, persze más időben és más nevekkel.)

  • Magyar Turf karácsonyi album (1938)
  • Megjelent a z 1996-os Lovas kalendáriumban is

Elérhetőség

LAPU Lap- és Könyvkiadó Betéti Társaság 8000 Székesfehérvár
Palotai út 122.
Tel./fax: 06-22-345-522
Mobil: 06-30-9396.632
lovaskalendarium@chello.hu