Oroszlán Szonja imád lovagolni hóesésben

A színésznő tervei szerint 20 év múlva is a csopaki verandán fog ülni egy Jásdi vagy Szent Donát roséval, és felülről figyeli majd a történéseket. Menet közben most is beugrik egy-egy üvegért, vagy kiül a két kedvenc helye teraszára.
- Nem járok strandra, a lovagláson és a kutyasétáltatáson kívül nem nagyon mozdulok, fentről figyelek mindent, a gyönyörű magyar tengert – egyébként sem vagyok nagy fürdőző. Csopakon sok minden változott és szépült az elmúlt időkben, de azért nekem néha hiányzik a régi strand...

- Télen különösen szeretem, fantasztikus lovagolni a hóesésben, miközben a kutyák hempergőznek a hóba. Kilovagolunk, vagy csak túrázunk Paloznakra, Felsőörs felé, a Káli-medencébe, Salföld és Nemesgulács irányába. Nagyon szeretem a Koloska-völgyet, meseszerű  – a helyi csárdában is mindig megállok. Mióta rendszeresen ülök lóra, lovagoltam már Marokkóban a tengerparton, San Franciscóban naplementében, Új-Zélandon a Gyűrűk ura forgatásának helyszínén, mégis mindig ott lyukadok ki, hogy Dani és Csopak.

Az új-zélandi lovaglásról bővebben is beszámolt a népszerű színésznő. Ebből az útleírásból ragadjuk ki az alábbiakban a lovaglásról szóló részt.

A lovas programra kipihenten és lelkesen indultam. Fantasztikus volt. Ha nem én magam vagyok ott, személyesen, akkor nem hiszem el, hogy a táj, amit látok nem egy szórópisztolyos poszter a távolban. Elképesztő színeket és összeállításokat csodálhattam meg útközben. Átvittük a lovakat erős vízátfolyásokon, kanyargós, girbe-gurba fákkal szegélyezett vágtapályákon, és megnéztünk bizonyos fatörzseket, amik szerepeltek különböző filmekben. Nekem ezek persze semmit sem mondtak, én csak a lovak és a látvány miatt mentem el. Két részletben zajlott a nap. Délelőtt a haladó lovasokat vitték ki egy három órás, kőkemény túrára, délután pedig a kezdőkkel együtt sétálgattunk manuka-bokros és lápos, mocsaras erdőkön át. Természetesen voltak japán turisták – mint mindig –, akik életükben nem ültek lovon, de kivételesen megtették, mert muszáj volt látniuk azt a fatörzset, aminek árnyékában valamelyik Hobbit csúnyán nézett a másikra. Nem csoda, hogy ez a helyszín sok-sok film „hátteréül” szolgál. Annyira szép és új a szememnek, hogy még az sem zavar, hogy a vezetőnk folyamatosan ordítva magyarázza egy-egy bokor, domb és farönk szerepét a filmekben.