Lovarda a belváros közvetlen közelében

2018.03.23 22:50

Van valami különös és felemelő abban, hogy Budapest belvárosának közelében, a Keleti pályaudvarral átellenben, a Kerepesi út mellett szénaillat kering, és lovak nyerítése hallatszik >>>

Persze ez a környéken élőknek hosszú ideje természetes dolog, hiszen egykoron az Aréna Plaza helyén az Ügető volt (emlékét például a Sose halunk meg című filmmel tudjuk fölidézni), ami mellett állt a lóvásártér és a lovarda. Utóbbi az 1960-as években örökölte meg a „Nemzeti” elnevezést – korábban ezt a címet a Nemzeti Múzeum mögötti, Ybl Miklós által tervezett létesítmény viselte, amit a II. világháború után elbontottak (helyén a Magyar Rádió – környezetébe egyáltalán nem illeszkedő – épületét húzták fel).
 
A Kerepesi úti lovarda története Pest és Buda egyesítésekor kezdődött. Növekvő állami és fővárosi igények hatására 1877-ben létrehozták a Lótenyésztés Emelésére Alakult Részvénytársaságot, hogy vásárok, kiállítások és versenyek szervezésével igyekezzenek elősegíteni a hazai lótenyésztés fejlődését. A székesfővárossal kötött megállapodás szerint harminc évre megszerezték „lóvásártérül” a Külső-Kerepesi út mentén fekvő Városi Omnibusztelep területét. Ezen a Keleti pályaudvar melletti, 46 ezer négyszögöles telken kezdte meg működését a társaság, és tevékenysége miatt, hasonlóan más európai lovas létesítményekhez, Richard Tattersall angol lókereskedő nevéből mintegy védjegyként, a pestiek csak Tattersallként kezdték emlegetni (és teszik időnként még ma is).
 
Felújított istállók. Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet
 
1894-től új színfolttal bővült a Tattersall tevékenysége, a luxus-lóárveréssel egyidejűleg itt rendezték meg az első budapesti lovasversenyt, aminek programjában díjlovaglás, díjugratás és szalagtépés szerepelt. 1914-ben megalakították a Budapesti Lovassport-egyesületet mint az első magyar, kifejezetten sportlovaglással és lovasversenyek rendezésével foglalkozó szervezetet.
 
1931-ben, az Ügető kiválásakor a régi istállókat fölújították, és megépítették Európa második legnagyobb fedeles lovaglócsarnokát. A tervező ifj. Paulheim Ferenc volt, aki Budapest főépítészeként is tevékenykedett, nevéhez pedig olyan további épületek fűződnek, mint például a Margit körút 51–53. szám alatti bérház (aminek káprázatos üvegtornya sajnos a II. világháborúban elpusztult, és csak jelzésértékűen állították vissza), a Mester utca 24. szám alatti lakóház, illetve a főváros első műjégpályája.
 
Az impozáns, art déco épületegyüttes sajnos megszenvedte a XX. század közepének történelmi viharait. Budapest ostroma során komoly károkat szenvedett a terület, a kommunizmus éveiben pedig az „úri sport” ideológiája nem fért meg a párt elképzeléseivel, így 1952-ben a fedeles lovardát elbontották, csak a főépület, vagyis a Kóbli maradt meg.
Utóbbi nem túl tetszetős, „kastélysárga” színben pompázott éveken át, ám a mostani felújítás során szerencsére visszaállították eredeti, fehér festését. Mellette helyet kapott egy négy évszakos, egy díjugrató, egy gyakorlópálya, két fedeles lovarda, négy karám, 176 ló befogadására alkalmas istálló, jártatógép, futószáras kör, állatorvosi kezelő, valamint több iroda, raktár, konferenciaterem és szociális helyiség is.
 
Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet
 
Ahogy Fábiáncsics-Nagy Andrea, a lovarda kommunikációs munkatársa elmondta, maga a terület gyakorlatilag annak köszönhette eredeti szerepe megtartását, hogy a főépület nagyjából az ingatlan közepén áll. Ráadásul műemlék, elbontani nem lehetett, és így új funkcióval való fölruházása fejtörést okozott volna. – Persze az is fontos volt, hogy itt a lovak szempontját mindig is előrébb vették az emberekénél. Ez a mai napig így van – jegyezte még meg a sajtófőnök.
 
Ugyanakkor sok kritika is érte már a Nemzeti Lovardát amiatt, hogy sokan azt gondolják, a már-már belvárosi környezetben képtelenség egészségesen lovakat tartani. Fábiáncsics-Nagy Andrea kiemelte, az intézmény abszolút sport- és rendezvényközpontként működik, az állatokat gazdáik általában nem helyezik el itt tartósan. Persze a területen működő lovasiskola lovai ennél rendszeresebben tartózkodnak helyben, de még ezeknek az állatoknak is előírtak két-három hónapnyi „szabadságot”, amikor legelőkre viszik őket.
 
Felvetődhet viszont a kérdés, mi került a rekonstrukcióban 3,2 milliárd forintba? Egyrészt a Kóbli műemléki védettsége miatt kötöttek voltak a lehetőségek (bár állítólag viszonylag problémamentesen zajlott a felújítása), másrészt az esővíz elvezetése komoly többletköltséget okozott. – Az építési engedélyek kiadásakor még úgy volt, hogy az esővizet bevezethetjük majd a csatornába, ám a hatóság végül megváltoztatta az álláspontját. Emiatt ki kellett építenünk egy hatalmas, föld alatti, három emelet mély tartályt. Az odagyűlő víz egy részét így tűzivízként tároljuk, másik részét a locsoláshoz hasznosítjuk, és csak a többit engedhetjük bele a csatornákba – tudtuk meg.
 
A lovarda felújítását egyébként az egész lovastársadalom nagyon várta már, és úgy tűnik, nem érdemtelenül. Évente körülbelül negyven rendezvényük van, vagyis szinte majdnem az összes hétvégén zajlik valamilyen esemény. Mivel jobbak lettek a körülmények, kulturáltabb a környezet, egyre több az érdeklődő – sőt, olyan emberek is szívesen látogatnak el oda, akik korábban még csak nem is tudták, létezik a Nemzeti Lovarda. A rendezvényhelyszín idei legfontosabb programja egyébként az augusztusi, ötcsillagos CSIO nemzetközi díjugratóverseny lesz, amilyet Magyarországon korábban még sosem rendeztek.
 
  • Forrás: MNO
  • A cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.19.

A vak ló példát mutat és reményt ad + VIDEÓ!

Szoros kötelék alakult ki a vak ló és lovasa között. Kapcsolatuk bizalomra és együttműködésre épül. És csodálja őket a világ, pedig ők ketten csak példát mutatnak >>>

 

A csikós tizenhárom

Lovardasirató

Lénárd Béla - A lovak tanítómestere volt

Oroszlán Szonja lóra pattan

A lovak állították lábra a lebénult sportoló lányt

Halász Judit, a majdnem európa bajnok lovas

Szöllősi Györgyi, a népszerű tévés műsorvezető a lovaglás szerelmese

Ide kattintva lehetőség van közvetlenül megrendelésre. Lovas könyvek mellett egyéb szakkönyveink és a Tapsi lapcsalád játékos kiadványai is áttekinthetők, megrendelhetők ezen a helyen >>>

A meddőség száz évvel ezelőtt, a 20. század elején is élénken foglalkoztatta  a lovas közvéleményt és a szakembereket >>>

A tenyésztőnek legkiemelkedőbb tulajdonsága legyen, hogy állatait, amelyekkel mint tenyésztő foglalkozik, szakszerűen tudja megbírálni... Thiringer Vilmos cikke 1930-ból >>>

Úgy mutatja meg ez a videó az izlandi ló ötfajta jármódját, ahogyan még sohasem láthattuk. Az erős, szívós és intelligens Izlandi póni tényleg egyedülálló lófajta >>>

Az, aki az „ideális”, a „korrekt” ló fogalmát pontosan meg akarja határozni, abba a hibába eshetik, mint a szerelmes férfiú, kinek „csak egy szép leány van a világon”. Az angol elv: „minden formájú ló tudhat futni" talán jobban megközelíti a valóságot >>>

Halász Judit színésznő középiskolás korában került kapcsolatba a lovakkal és a lovaglással, amikor egyik osztálytársnője javaslatára hatan - mind leányok- felkeresték a budapesti lovardákat. Nem volt könnyű, de végül a Budapesi Honvédnál sikerült >>>

Képzési gyakorlat: Némethy Bertalan nyomán

 

 

Elérhetőség

LAPU Lap- és Könyvkiadó Betéti Társaság 8000 Székesfehérvár
Palotai út 122.
Tel./fax: 06-22-345-522
Mobil: 06-30-9396.632
lovaskalendarium@chello.hu