Okszerű és jövedelmező lótenyésztés

2018.04.05 20:06

Vajon a lótenyésztés tényleg csupán nemes passziónak tekinthető, amely nem igazán lehet jövedelmező? Válaszul egy 1908-ben született írást mutatunk be, amely bizonyítja, hogy ez a kérdés  már 110 éve is foglalkoztatta a szakembereket >>>

Nemcsak laikusok, de szakemberek szájából is gyakran hallottam kijelentéseket, hogy a ló­tenyésztést csupán költséges, nemes passziónak hajlandók tekinteni, mely hasznosság dolgában más állattenyésztési ággal nem egyenlő értékű. Az illetők szerint, lovat tenyészteni kétségkívül szép foglalkozás, melyhez "kissé" érteni is kell, de hát nem a komoly számító gazdának való. Ha a katonának, gazdának, sportembernek stb. szüksége van a lóra, tenyéssze azt az állam, meg a nagy urak; azoknak van erre való felesleges pénzük és idejük.
 
"Minden parádés istállóból ki dobnám azokat a haszontalan jószágokat s jóravaló simmentháli teheneket tennék helyükre" - így hallottam a lótenyésztésről egy elismert jó gazdát nyilatkozni, ami legjobban bizonyítja, mennyire közfelfogásba ment már a tévhit, hogy a lótenyésztésre okvetlen rá kell fizetni. Hát nem szenved kétséget, hogy pénz, passzió és szakértelem kell a lótenyésztéshez, de e három faktor nélkül sertést vagy csirkét is épp oly kevéssé tenyészthetünk haszonnal. Hogy a ló mint legnemesebb állat fokozottabb intelligenciát s gondozást követel tenyészőjétől, az természetes, de hogy tenyésztése okvetlen veszteséggel járjon, ezt kétségbe vonom. Tagadhatatlan, hogy lótenyésztőink nagy része deficittel dolgozik, de ennek oka a tenyésztők szakértelemhiányában vagy abban rejlik, hogy nem tudják a tenyésztés üzleti részét megoldani.
Hogy a tenyésztés haszonnal járjon, ahhoz elsősorban az szükséges, hogy jót tenyésszünk, akár saját használatunkra, akár eladásra tenyésztünk. Utóbbi esetben csak akkor lesz biztos vevőkörünk, ha a vásárló közönség tenyészetünk jóságáról meg van győződve, ez lesz tehát. a jövedelmezőség legbiztosabb alapja.
Lótenyésztésre mindenekelőtt alkalmas helyet kell keresnünk. Lényeges kellék a jó legelő, mert ez minden növendékállatnak a természetszerű fejlődéséhez elkerülhetetlenül szükséges és pedig nemcsak a táplálkozás szempontjából, de főleg azért, mert a legelés szabadban történő mozgással jár. A csikónál, me1y gazdáját izomerejével lesz hivatva szolgálni, e körülmény sokka1ta fontosabb, mint bármely más növendék állatnak. A legelő füve ne legyen túl buja s közte herefélék ne legyenek túlnyomó mennyiségben, a talaja ne legyen nedves, mert a nedves legelő savanyú füve csontporhanyósságot idéz elő az állatoknál. Általában a szárazhoz hajló legelők egészségesebbek, csak ne legyenek túl szegények, kopárok, hanem az állatok számával arányban eléggé bőségesek s tágasak.
 
Hogy valaki a tenyésztés megkezdéséhez szükséges apamént s anyakancákat oly módon válassza ki, hogy azok után a kitűzött célnak megfelelő utódokat nyerjen, ahhoz a lóismerő s lóhoz értő ember speciális érzéke szükséges.
 
Hogy melyik fontosabb, az apa- vagy anyaállat megválasztása-e, erre a kérdésre úgy felelhetünk, hogy az egyes individuumokra mindkettő egyaránt, az egész tenyésztésre azonban az apamén megválasztása fontosabb. Utóbbi után évente egy egész generációt, a kanca után pedig egy csikót nevelünk rendes körülmények közt. Az apaállat tehát a tenyésztésre nagyobb befolyással van. Éppen ezért sem fáradságot, sem anyagi áldozatot nem szabad az apamén megválasztásánál kímélnünk. Ezzel azonban koránt sincsen mondva, hogy a kancák megválasztásánál felületesek legyünk, ellenkezőleg, ezeket is gondosan kell megválogatnunk, de nem kell olyan értékes lovaknak lenniük, mint az apaállatnak, mivel így a tenyésztést igen megdrágítanók. Elengedhetetlen feltétel azonban, hogy az anyakancák is teljesen korrektül nőtt, egészséges csontozatú s öröklékeny hibáktól mentes állatok legyenek. Ilyenekhez hozzájutni nem is oly igen nehéz: egy részük esetleg saját gazdaságunkból telik ki, a többit alkalmi vásárlások útján szerezzük be, melyek gyakran kínálkoznak, ha a tenyésztő jártában-keltében minden lovat szemügyre vesz s egy alkalmat sem szalaszt el, hogy ilyen esetleges vétellel tenyészetét előbbre vigye.
 
Hiba volna tenyésztésre kevésbé alkalmas kancákat csak azért bevonni a tenyésztésbe, hogy így gazdaságunk másképp hasznavehetetlen lovaiból még némi hasznot húzzunk. E helytelenül alkalmazott takarékosság tenyészetünk minőségében erősen megbosszulná magát.
 
Az apa- és anyaállat megválasztásánál a tenyésztési cél legyen az irányadó. A tenyésztőnek tehát elsősorban magával kell tisztába jönnie, hogy saját szükségletére s vevőkörére valótekintettel milyen lovat akar tenyészteni. A szerint, amint gazdasági, katonai vagy sportcélra, hátast, teherhordót vagy kocsilovat stb. akar, más és más követelményeket fog fajta- és küllemtani tekintetben a tenyészállattal szemben támasztani. Igen sok tenyésztőről el lehet mondani, hogy tenyészetének határozott iránya nincsen s az illető maga sincs szándékával tisztában. Persze céltudatos tenyésztésről itt szó sem lehet s az eredmény egy csomó idétlen külsejű ló, mellyel a rossz lovak száma szaporodik.
 
Az is fontos kérdés: magunknak vagy másnak tenyésztünk-e? Ha másnak, vagyis eladásra tenyésztünk, ügyelnünk kell esetleges szépséghibákra is s azokat - mivel állataink árát tetemesen lerontják - lehetőleg kerülnünk. Ha azonban saját használatunkra tenyésztünk, ilyen hibáktól, melyek a ló hasznavehetőségét nem befolyásolják, inkább eltekinthetünk.
 
Ha a tenyésztési célhoz alkalmazkodva a fajtát, illetve tájfajtát s ezen belül a megfelelő egyedeket kiválasztották, ezeknek egymással való párosítását - esetről-esetre - még mindig meg kell gondolnunk. A tenyésztő szakértelme, gyakorlati érzéke itt nyilatkozik meg leginkább. Lehet két tenyészállat külön - külön kitűnő, úgyszólván tökéletes, egymással való párosításuk mégsem lesz okvetlenül előnyös, ha egymáshoz nem illenek. E tekintet­ben a tenyészállatok individuális, egyéni tulajdonságai mérvadók, melyeket oly módon összeegyeztetni, hogy az eredménye jó legyen, a tenyésztő legnagyobb művészete.
 
A tenyésztési kiválasztás kérdését megoldottnak  tekintve, a vemhes kancák helyes kezelésére fordítsuk figyelmünket. Ott, ahol a tenyésztés nem kizárólag e célra rendelt, de használati lovak után történik, a munkának, melybe a vemhes kancákat fogjuk, a leellés közeledtével fokozatosan könnyebbnek és könnyebbnek kell lennie. Az anyát állni hagyni azonban - a legutolsó 2-3 naptól eltekintve - nem tanácsos, mert e túlkímélés könnyen petyhüdt utódot, vagy szülési zavarokat okozhat, míg a túlerőltetés elvetélést. Előbbi ritkább, utóbbi hibát parasztgazda tenyésztőknél gyakran látjuk. A dolog természete önként megmutatja, hogy vemhes kanca nyereg alatt meddig használható.
 
A higiénikus csikónevelés részleteire nem akarok kitérni, csak azt említem, hogy a csikóneveléssel járó rizikó nagyobb, mint bármely más állatnál. Ez a körülmény abban leli magyarázatát, hogy a ló értéke nemcsak a használhatóságát valóban korlátozó, de az úgynevezett szépséghibáknál is tetemesen veszít. Ez utóbbiak okozta veszteség gazdasági lovaknál kisebb, luxuslovaknál azonban igen nagy s 50-60 %-át is kiteszi az eredeti értéknek, esetleg többet is, aszerint, hogy mennyire látható. Aki tehát luxuslovat tenyészt, annak a szépséghibák kerülésére kell törekednie s lovait különösen sérülésektől gondosan óvnia. Ezért a szopós csikónak anyja mellett, elkülönített, tágas helyen való tartását, az elválasztottaknál a rugósak, továbbá a nagyobbaknak a fejletlenebbektől való elkülönítését igen jó óvóintézkedésnek tartom.
A jó csikónevelés egy másik igen fontos tényezője a kellő takarmányozás. Hogy a jó legelő miért elkerülhetetlen, azt említettem. Itt azonban rá akarok mutatni - anélkül, hogy a takarmányozás részleteibe belemennék - egy körülményre, mely nemcsak csikónevelésünk, de egész állattartásunk sarkalatos hibája: a csikók nem kapják meg a fejlődésükhöz okvetlen szükségeset. Számtalanszor láttam kitűnő küllemű, nemesen származó lovat, mely a használatnál nem felelt meg a külseje alapján hozzá méltán fűzött várakozásnak. Vére az első 8-10 kilométeren pompás tempóban vitte, azután egyszerre elhagyta ereje, patakban folyt róla az izzadság, kiállott. Hogy miért? Erre tenyésztője tudna legbiztosabban megfelelni, mivel ő tudja legjobban, hogy mennyi zabot nem adott neki akkor, amikor az állat fej­lődéséhez ez okvetlen szükséges volt. Nem, tenyésztő urak! Egyedül szénán és szalmán acélos kitartó lovat nem nevelhetünk. Nagyon igaz a közmondás, hogy "zab a csikó anyja, a kanca csak elli azt” s aki  tenyésztő névre tart igényt, elsősorban ne sajnálja állataitól az abrakot. 
 
Áttérek ezek után a tenyésztés jövedelmezőségének megbeszélésére.
Mint mindenütt, ahol tiszta jövedelmet akarunk elérni, úgy itt is a kiadások lehető leszállítá­sára s a bruttó jövedelem emelésére kell töre­kednünk. Az lesz tehát megvilágítandó, hogy hol szabad a tenyésztőnek a tenyészet nívójá­nak rontása nélkül takarékoskodni s mely aka­dályok állnak az értékesítésnél a tenyésztő útjába?
 
Aki hazánk tenyészeteinek legtöbbjébe bepillantást nyert, annak gyakran volt alkalma fényes berendezésű istállókban meglehetős gyenge állományt látni. Én ennek okát főleg abban látom, hogy az illetők ott takarékos­kodnak, ahol nem szabad: a tenyészanyag beszer­zésénél s az állatok etetésénél s ott pazaroltak, ahol az indokolatlan volt: az istállók stb. berendezése s a személy­zetnél.
 
Nem mondom, hogy a modern komforttal berendezett istállók nem tetszetősek vagy nem higiénikusak, bár ilyen helyen is láttam tudatlanságból a lovak egészsége ellen véteni. Azt azonban állítom, hogy a szép berendezés még nem garanciája a tenyészet szolidságának. Adjuk meg az állatoknak azt, amit egészségük, fejlődésük megkíván, de ne festessünk istálló falaira angol sportképeket, mert ez a lovak egészségére teljesen közömbös. Maradjon meg a luxus - bár ott sem szükséges - a versenyistállók­nak, de a tenyésztő ne ölje ilyenbe pénzét, vagy ne csodálkozzék, ha tenyésztésére ráfizet s a komoly számító gazda a lótenyésztést hasznos állattenyésztési ágnak nem tekinti s nem veszi komolyan. Az igazi lóismerő külön­ben is a legpazarabb istállóban is meg fogja látni a gebét s hatást az ilyen csak laikusra gyakorol. Ez utóbbinak járatlanságára építeni s a drága berendezésért a lovak indokolatlanul felsrófolt áraiban keresni kompenzációt, nem reális spekuláció.
 
Feltételezve a kellő szakértelmet a tenyésztésben s helyesen alkalmazott takarékosságot a kiadásoknál, még az állatok ügyes értékesí­tésének feladata vár a tenyésztőre. A magyar termelő, illetve tenyésztő élhetetlensége, mely minden téren, hol egy kis üzleti szellem szükséges, megnyilatkozik, itt is hangos szóval közvetítőért kiált s alig akad tenyésztő, ki állatait közvetlenül értékesítené. A vevő, kinek lóra  szüksége van, szintén a közvetítőhöz, illetve vállalkozóhoz fordul s mindkettő, a vevő is s a tenyésztő is károsodik. Tán nincsen üzlet, melynél a kényelmet oly drágán fizetnék meg, mint a ló-üzletnél, hiszen nem ritka eset, hogy egy lovat, melyet a tenyésztőtől 600 forintért vettek, 1200-1400 forinttal kell a vevőnek megfizetnie.
 
Hátrányos a tenyésztőkre - és pedig igen nagy mértékben - a csikóknak a hadsereg által gyakorolt beszerzési módja. Ismeretes, hogy a hadsereg tetemes lószükségletének be­szerzése vállalkozókra van bízva, akiknek a tenyésztő - lovaitól másképp megszabadulni alig tudván - a tenyésztéssel járó, igazságosan őt megillető nyereséget átengedni úgyszólván kénytelen.
 
Ami az egyes fajták tenyésztésének jövedel­mezőségét illeti, e tekintetben a kereslet hatá­roz s bármelyik fajta, amelyik kelendő, egyúttal jövedelmező is. Természetes azonban, hogy a kényesebb fajták tenyésztése több anyagi befek­tetést és szakértelmet kíván. A metamorfózis, melyen mezőgazdaságunk keresztül megy, újabban a nehezebb nyugati fajták felkarolá­sára vezet, miért is ezek tenyésztését egyrészt a tenyésztő jövedelmi szempontjából, másrészt egész mezőgazdaságunkra nézve előnyösnek tartom.
 
Hazánk viszonyai lótenyésztésre pre­desztinálnak. Ősidőktől tenyésztünk lovat s lótenyésztésünk fontosságát Széchenyi - nagy nem­zetgazdánk - számtalanszor hangúlyozza. Állami tenyésztésünk szakemberek kezében van s egy feladatát értő katonai testület vezetése mellett kitűnő s könnyen hozzáférhető tenyészanyagot produkál. Lovaink híre és kereslete nagy. A mezőgazdaság modernebb alapokra fektetése a lónak mind nagyobb használatára vezet. Ilyen körülmények között a céltudatos lótenyésztőnek okvetlenül boldogulni kell.
 
  • Bornemissza Gábor
Az elmondottakat mérlegelve tenyésztésünk meglévő bajainak okát a szakértelem s üzleti vállalkozás szellemének hiányában keresem. Ez utóbbin múlik különösen, hogy bel- és kül­földi lókereskedelmünk teljesen hívatlan és meg­bízhatatlan kezekben van, nagy kárára nemcsak tenyésztőinknek és vevőinknek, de a magyar lóex­portnak is. Vegye ki az élelmes tenyésztő lovai értékesítését a vállalkozók kapzsi kezeiből, moz­duljon meg a saját érdekében és bizonyítsa be, hogy olyan vállalkozó, mint azok, akiknek a had­seregszállítás most kezében van, ő is tud lenni s hogy még jobban, megbízhatóbban szolgálná a hadsereg érdekeit. Áldozzon külföldi és itt­honi reklámcélokra pénzt, ne sajnálja a fárad­ságot itthon s odakünn összeköttetést és biztos piacot keresni! Ha ezt megteszi, nemcsak hogy nem fog lótenyésztésére ráfizetni, de tekintélyes haszon mellett még elismerés is megil­leti, amiért a magyar lóexport emeléséhez hozzá­járult. (A szerkesztő)
  • 1908. augusztus 22.

A vak ló példát mutat és reményt ad + VIDEÓ!

Szoros kötelék alakult ki a vak ló és lovasa között. Kapcsolatuk bizalomra és együttműködésre épül. És csodálja őket a világ, pedig ők ketten csak példát mutatnak >>>

 

A csikós tizenhárom

Lovardasirató

Lénárd Béla - A lovak tanítómestere volt

Oroszlán Szonja lóra pattan

A lovak állították lábra a lebénult sportoló lányt

Halász Judit, a majdnem európa bajnok lovas

Szöllősi Györgyi, a népszerű tévés műsorvezető a lovaglás szerelmese

Ide kattintva lehetőség van közvetlenül megrendelésre. Lovas könyvek mellett egyéb szakkönyveink és a Tapsi lapcsalád játékos kiadványai is áttekinthetők, megrendelhetők ezen a helyen >>>

A meddőség száz évvel ezelőtt, a 20. század elején is élénken foglalkoztatta  a lovas közvéleményt és a szakembereket >>>

A tenyésztőnek legkiemelkedőbb tulajdonsága legyen, hogy állatait, amelyekkel mint tenyésztő foglalkozik, szakszerűen tudja megbírálni... Thiringer Vilmos cikke 1930-ból >>>

Úgy mutatja meg ez a videó az izlandi ló ötfajta jármódját, ahogyan még sohasem láthattuk. Az erős, szívós és intelligens Izlandi póni tényleg egyedülálló lófajta >>>

Az, aki az „ideális”, a „korrekt” ló fogalmát pontosan meg akarja határozni, abba a hibába eshetik, mint a szerelmes férfiú, kinek „csak egy szép leány van a világon”. Az angol elv: „minden formájú ló tudhat futni" talán jobban megközelíti a valóságot >>>

Halász Judit színésznő középiskolás korában került kapcsolatba a lovakkal és a lovaglással, amikor egyik osztálytársnője javaslatára hatan - mind leányok- felkeresték a budapesti lovardákat. Nem volt könnyű, de végül a Budapesi Honvédnál sikerült >>>

Képzési gyakorlat: Némethy Bertalan nyomán

 

 

Elérhetőség

LAPU Lap- és Könyvkiadó Betéti Társaság 8000 Székesfehérvár
Palotai út 122.
Tel./fax: 06-22-345-522
Mobil: 06-30-9396.632
lovaskalendarium@chello.hu