.JPG)
Hámori Barbara
A Move it, Blondie! sportblog főszerkesztőjének a mozgás csupán pár éve lett az élete szerves része. Olyannyira, hogy úgy döntött, hétről hétre újabb sportokat próbál ki, amelyekből szubjektív beszámolókat ír, ezzel rálátást adva az olvasóknak az óratípusokra és azok részleteire. Az általa készített sztárinterjúkból pedig kiderül, melyik híresség hogyan tartja formában magát és a sportedzők is mesélnek a saját óráik részleteiről. Hámori Barbara fő célja és mozgatórugója, hogy motiváljon mindenkit, aki még nem találta meg a saját sportját.
Rajt:
A lovasok azt mondják, különleges kapcsolat van köztük és a lovak között. A kívülállók számára ismeretlen érzés és kötelék, amely összeköti őket. A lovaglásról nekem csupán egy, korábbra visszanyúló élményem van: kb. 6 éves lehettem, amikor a szüleim elvittek lovagolni, majd alig telt el egy kis idő és már le is estem a lóról. Akkor persze mindenki megijedt – velem együtt – pár évvel később a lovak iránt való rajongásom is alább maradt. Mivel elkezdtem vezetni a blogot, jó lenne, ha kedvesebb, frissebb emlékeim lennének a lovakkal kapcsolatban, ezért gondoltam, hogy 2 in 1 belevágok, és újra lóra ülök.
Impressziók:
Sóskúton korábban még nem jártam, pedig szép hely; most is csak átutazóban vagyok, hiszen itt található a lovarda. A helyszínre(a kocsival) begurulás közben, a fotósommal együtt (már) egyből kiszúrjuk a lovakat. Míg az egyik nyugodtan áll és mereng, addig a másik ide-oda mászkál, olykor pajkosan megugrik. Miután leparkolok, az istállók felé vesszük az irányt, ahol már ott van az oktatóm és a majdnem teljesen felszerelt lovam, azaz a velem egy idős, jámbor Guszti.
Ezután egyből a tanpálya fele tartunk, mindhárman, pacistul. Mielőtt erre a helyre belépünk, pár szóval jeleznünk kell előtte a benn lévőknek, hogy érkezünk – akkor is, ha senki nincs benn. Ez a szabály.
 |
| Gusztival és az oktatóval |
Azelőtt, hogy felülnék rá, pár perc erejéig még bemutatkozom Gusztinak, valamint simogatom a fejét, hogy ő is realizálja, hogy ki fog a hátán ülni a következő 25 percben. Ugyanis ennyi időt vesz igénybe az alapok elsajátítása az első 10-15 edzésen.
 |
| A cikk címéhez hűen felpattanok a lóra |
Vissza: az oktató segítségével felpattanok a lovamra. Parancsszóra már el is indul…eközben a nyeregbe (amin ülök) tudok kapaszkodni. Körülbelül az ötödik körnél kapom meg az edzőmtől az utasítást, miszerint rakjam oldalsó középtartásba a kezeimet, pici nehezítés, én pedig még mindig azon vagyok, hogy az egyensúlyomat megtaláljam a lovon és a nagy könyvben megírt, helyes tartással üljek rajta.
Mire kezdem megszokni az alattam folyamatosan mozgásban lévő állatot, máris új feladatot kapok: ügetés. Mi is az? Egy szinttel lassabb, mint a vágta, azaz továbbra is a nyeregbe kapaszkodom, miközben Guszti gyorsít.
 |
| Ügetek - vagy valami olyasmi |
Amikor már érzem a ló ritmusát, ahogy lép a lábával, minden második ütemre befelé összeszorítom a combjaimat és elemelkedek a nyeregből egyenes tartással, kicsit előre fele. Nem olyan nehéz, a lábaimat is alaposan megedzi a több, egymás után végzett mozdulatsor. Letelt a 25 perc, ezt onnan tudjuk, hogy a paci lassít – állítólag tényleg jó az időérzékük.
 |
| Simi-simi :) |
Ami fontos:
Engem, személy szerint jó érzéssel töltött el, hogy ezúttal nem dobott le magáról a ló – bár nem volt rá sok esély. Te se félj tőlük, a lovardában mindenkinek a megfelelő pacit választják ki és nem véletlenül van az, hogy csak jó pár óra elteltével kaphatod kézbe a gyeplőt – legalábbis a sóskúti lovardában így van.
Hol? Sóskúti Lovas - és Élménypark
Mit vigyél? kényelmes „játszós” ruha, AYCM kártyát elfogadnak
Korosztály: 5-100 év
Pontozás:
Kínzó faktor: 7/10
Ennyire formál: 9/10
Edző: 8/10
Helyszín: 9/10
Ennyire fáj másnap mindened: 8/10
- Forrás: moveitblondie.blogspot.hu
- Fotó: Tóbik Bence
