- Számomra felfoghatatlan, miért kell az állatokat egész nap a tűző napon egy monoton blődségre kényszeríteni - írta a lap olvasója. - Tudják-e a gyerekek, hogy a lovacskák fizikálisan és lelkileg is sérülnek ettől az állandó körözéstől, monoton bambulástól? Ők vajon szeretnének a rudak mellett napi 8-10 órát így tölteni? - kérdezte.
A Délmagyar cikke szerint a pónikarusszelt Petrik Tamás üzemeltette, akiről gyorsan kiderült, tavaly a Pest megyei Csemő lovasaként második lett a Nemzeti Vágtán. A férfi a lapnak elmondta, huszonkilenc lova van, amiből tizenöt póni. Negyven éve lovagol, egy erdő közepén lakik Tatárszentgyörgyön, amelyhez tíz hektár legelő tartozik.
Harminc éve csinálja a pónikarusszelt a vásárokban, és időnként feltűnnek az állatvédők, akik nem értenek a lovakhoz, és minduntalan meg kell küzdeniük velük. Elmondta, a kecskeméti karácsonyi vásárban rájuk küldték az állatvédő egyesületeket és a hatósági állatorvost, aki mindent rendben talált. Petrik Tamás elmagyarázta, hogy a ló a legelőn is a napon van, és egészen másképp éli meg a tűző napot, mint az ember, mert más a hőháztartása.
- Jól tartjuk a lovakat, állok elébe bármilyen hatósági vizsgálatnak. A ló munkaállat, és ha foglalkoznak vele, szívesen dolgozik. Lelkileg nem sérülnek attól, hogy órákig körbejárnak, és ez fizikálisan nem terhelés a lovaknak - magyarázta Petrik. Elmondta, a pónikat csak karusszelre és lovagoltatásra használja, és rendszeresen cserélgeti őket. Szegedre is öt pónit hozott, és egy mindig pihent
A hídi vásárban ezer forintba került öt perc pónilovaglás.
- Forrás: delmagyar.hu