Betyár egy szerep volt!

2014.01.31 19:21

 

Oszter Sándor utolsó éves főiskolás volt 1970-ben, amikor Szinetár Miklós azt mondta neki: - Holnaptól megjelenik magánál egy ember és minden hajnalban kiviszi Törökbálintra, ahol megtanul lovagolni >>>

Oszter Sándor, ha felül a lovára...

- Utolsó éves főiskolás voltam 1970-ben. A folyosón jött Szinetár tanár úr és azt mondta: “Oszter, holnaptól megjelenik magánál egy ember és minden hajnalban kiviszi magát Törökbálintra a lovardába, ahol megtanul lovagolni!”. Nem kérdeztem, miért. Főiskolás voltam, ha meg kell tanulni, hát meg kell tanulni. És minden reggel jött az ember, vitt a lovardába. Kaptam egy lovászt és egy lovat, mondták, hogy ez az én lovam, tetszett nagyon a dolog. Fiatal, csodálatos ló volt, Csillagnak hívták és szoktatták hozzám. Már hónapok óta jártam ki, mikor egyszer közölték: “Te játszod a nagy sorozatnak, a Rózsa Sándornak a lovas főszerepét, ezért kellett megtanulnod lovagolni...” - meséli Oszter Sándor.

- Az az igazság, hogy ez a tanulás nemcsak annyit jelentett, hogy lovagolnom kellett, hanem meg kellett tanulni fektetni, buktatni, vágtában felvenni vele a lépütemet és felugrani a hátára szőrén, tehát kaszkadőri mutatványokat is, amiket a filmen kamatoztattam. Dublőröm is volt, Pintér Tamás Oroszlán, de nem sok dolga akadt velem, majdnem mindent én akartam csinálni. Egy évig forgattuk a filmet, első szériában tizenkét részre szaladt, aztán megvágták hat részre.

- Rengeteg lovas élményünk volt akkoriban. Kint laktunk az istállóban, Kunszentmiklóson, Apajpusztán, Algyőn a forgatás alatt. Gyakorlatilag egy évig lovon éltem. Később, amikor nekem is lettek saját lovaim, rájöttem, hogy hiába én vettem, csak anyagi értelemben volt az enyém, mert nem én foglalkoztam vele, hanem a lovászok. Később megértettem: egy jószágról akkor mondhatom el, hogy az enyém, ha foglalkozom vele, különben csak bér vagy alkalmi viszonyról beszélhetünk. Az igazi lovasember olyan életformát folytat, aminek kapcsán megengedheti (és meg is kell, hogy engedje) magának azt, hogy ő foglalkozzon a lovával, tehát etesse-itassa, pucolja, szeretgesse, tanítgassa.

- A 80 huszár című filmben nagyon sok gyötrelmes dolog történt. Több ló is lesérült, voltak csatajelenetek, bukások, nem egyet agyonlőttek, súlyos sérülés, lábtörés miatt. Láttam lovakat, amelyek idegsokkot kaptak, őket szintén ki kellett vonni a forgalomból és úgy emlékszem, nagyon sok ló elpusztult a körülmények miatt, hiszen valóságos hadiállapot volt.

- 1989-ben forgattam a Vadon című filmet, ahol Batiszi kapitányt játszottam. Ezt komoly felkészülés előzte meg, hónapokig jártam kaszkadőriskolába. Nagyon erős kondi kellett, edzések voltak és nemcsak lóval, azon kívül is, hogy erőnlétileg bírjam a terhelést. Olyan jelent is volt, amelyben a ló elrohan előttem és a sörényével fölránt a hátára. Újra fel kellett eleveníteni a régi trükköket: a ló hasa alatt lovagolni és onnan lőni, bukni úgy, hogy ne legyen baj belőle. Az igazi jó lovas tudja: aki nem bukott nagyokat, az nem tudja, mi a lovaglás. Ezt is meg kell tanulni, s akkor se biztos hogy mindig sikerül. A Rózsa Sándor forgatása alatt például olyasmi történt, amilyet azóta sem láttam. A lovat akkor már annyira bevadították, verték ostorral, korbáccsal, vaktölténnyel lőttek a füle mellett, hogy az idegei teljesen felmondták a szolgálatot. Négy lábbal felugrott, a levegőben velem együtt a hátára fordult és rázuhant a mellemre, hiába nyomtam vissza (mert van egy olyan technika, mely szerint: ha a ló ágaskodik, akkor a nyakánál nyomni kell lefelé) itt nem lehetett elkerülni az esést. Elpattant a gerincem és a bal kezem szétszakadt. Hosszú a történet, nem lényeges, kórházban feküdtem egy ideig, utána bandázzsal ültem lóra, azt hiszem, két hét múlva, összekötözve. Nem gyógyultam meg, én vállaltam, hogy folytathatjuk a filmet így. Maradt is nyoma a balesetnek, érzem most is a gerincemet.

A lovas történetek sorában talán a legizgalmasabb, mikor arról mesél, hogy ült Imperiálon. Az Irgalom című filmet forgatta, amikor a helyszínhez közeli ménesből elvitték hozzá a híres telivért és felülhetett rá.
- Filmben nem szerepelt, arra nem adták oda. Csodálatos élmény volt. Nem mindegy, hogy az ember Ferrariban ül vagy Trabantban. Ilyen különbség volt Imperiál és a többi ló között. Ezzel cseppet sem akarom leértékelni a többi lovat, hiszen minden attól függ, hogy mit akar az ember tőlük. Egy túralótól ne várjon senki csodás sportteljesítményt. Ő legyen kezes és megbízható. Számomra is ez a legfontosabb szempont.

  • Hajdú Ágnes

Elérhetőség

LAPU Lap- és Könyvkiadó Betéti Társaság 8000 Székesfehérvár
Palotai út 122.
Tel./fax: 06-22-345-522
Mobil: 06-30-9396.632
lovaskalendarium@chello.hu