Széchenyi Dénes

Széchényi Dénes (1828-1892). Édesapja, Széchényi Lajos, Széchenyi István testvére volt.

Széchényi Dénes a lovaglás oktatásában három forradalmi újítást vezett be.

• A futószáron lovagló lovasnak egy labdát kellett feldobnia és elkapnia lépésben, ügetésben és vágtában.
• Az oktatás kezdeti, futószáras szakaszában ugratni tanította a lovasokat és ezt a labdázással is összekapcsolta.
• Az oktatás kezdetétől gyakoroltatta a lovasokkal a mozgó lóra való fel- és leugrást, illetve a fel- és leszállást a ló mindkét oldaláról.

Módszerével rövid idő alatt elérte, hogy a lovasok mélyen és biztosan ültek a nyeregben, így a kantárszárat később sem használták kapaszkodásra. Zseniális pedagógiai érzékét mutatja, hogy soha nem tiltásokkal és szigorral kívánt célt érni. Az első leckék alkalmával „A lovas fölül, és pedig úgy mint neki tetszik. Ameddig neki a lovaglás úgy látszik, mint egy nagy és veszedelmes vállalt, nem szeretem tanítványom fejét kis formaságokkal betölteni. Mikor egyszer otthonos a lovon, akkor könnyen lehet őt minden, akár gyakorlati, akár elfogadott fölülési módra tanítani.” Nem gyötörte a lovasait ülésük helyreigazításával sem, mert tudta, hogyha nem kapaszkodnak a kantárszárba, rövidesen helyrerázódik az ülésük.

A labdázáshoz a lovakat is hozzá kellett szoktatni. Széchényi ezen a téren is messze meghaladta korának módszereit. „A mire a legnagyobb súlyt fektettem az volt, hogy a ló egyetlen egyszer se legyen megijesztve.” A lovak kiképzésében fő szempontja volt, hogy „oly csekélyek legyenek a haladásnak lépcsőzetei, hogy a ló ezeket észre se vegye.”

A fogathajtók között elsősorban a Széchényi-szár őrzi Széchényi Dénes emlékét. A hagyományos keresztágas hajtószáraknál sokszor elég körülményes a szárak helyes beállítása. Széchényi a keresztágak helyes beállításához egy saját maga által kiötlött hajtószárat alkalmazott, amelyet ma Széchényi-szárnak nevezünk. Ez a szár azt is lehetővé teszi, hogy a hajtó a két lovat egymástól teljesen függetlenül irányítsa.

A ló- és lovaskiképzésben Széchényi Dénes oly mértékben megelőzte korát, hogy módszerei nem terjedtek el, de szerencsére nem is tűntek el nyomtalanul. Könyvei nagy hatással voltak a modern lovassport úttörőjére, Frederico Caprilli (1868-1907) olasz katonatisztre. Az új lovaglási és idomítási módszer az 1910-es években nyerte el mai formáját és az első világháború után rövid idő alatt világszerte elterjedt.