Somogyi szellemménes: retteg a falu

2014.04.11 22:48

Tizenegy ló tartja rettegésben egy Somogy megyei település kerttulajdonosait. Gazdájuk szabadon tartja az állatokat, ezér a fűnél izgalmasabb élelemre vágyó lovak éjszakánként nyargalnak és feldúlják a kerteket. A falu tehetetlen >>>

Gyere, papa, itt egy szarvas!

 

Tizenegy ló tartja rettegésben egy Somogy megyei település kerttulajdonosait. Gazdájuk szabadon tartja az állatokat, ezért az unatkozó, a fűnél izgalmasabb élelemre vágyó lovak éjszakánként átnyargalnak a szomszédba, és feldúlják a kerteket. Almát esznek, szétszedik a kerítést, legújabb szokásuk pedig, hogy az úton vágtáznak. A falu tehetetlen, már védelmi rendszer kiépítésén gondolkodnak.

Tombolnak a földeken, felzabálják a termést, kitúrják az ágyást, szétrágják a kerítést. A falu határában elnyúló kiskertekben általában rágcsálók, vakondok vagy vaddisznók garázdálkodnak, a Somogy megyei Jákón azonban nem ilyen egyszerű az élet: tizenegy ló terrorizálja a kisgazdákat. Ha a kertekben okozott kár még nem lenne elég, kedden hajnali fél kettőkor a ménes – amelyet egy kolompos csődör vezet  túlment minden határon: a falut kettészelő főúton vágtáztak fel és alá.

„Szólt a kisgyerek, hogy apa, valami baj van. Felkeltem, és hallom  tudja voltak régen azok a fakerekű, lőcsös szekerek  na, pont olyan hangot hallottam. Kiálltam az erkélyre, a lámpafény alatt meg látom a rengeteg lovat. Félelmetes volt” – meséli a történtek után két nappal még mindig megindult alpolgármester, Németh Zsolt. Ami ezután történt, az első hallásra több mint szürreális: a lovak szembetalálkoztak egy Opel Astrával, a kocsi sofőrje aztán kihívta a rendőröket. A járőrök megnézték a lovakat, rájuk világítottak reflektorral, majd a ménes eltűnt a szántóföldek sötétjében, és azóta nem látta senki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt vágtáztak fel-alá kedden hajnalban a lovak

Jákón több mint tíz éve tart az áldatlan állapot a szomszédos Kisbajomról átszökő lovak miatt. A veteményesek feldúlása, a kerítések szétszaggatása szinte mindennapos tavasztól őszig, de az is előfordult már, hogy a település bejáratánál futó vasúti sínen "táncoltak a lovak, a mozdony meg állt és várt". Három éve a jákói önkormányzattól kimentek a lovak tulajdonosához, ő azonban állításuk szerint letagadta, hogy hozzá tartoznak az állatok. Írtak a kaposvári ügyészségnek, a rendőrök is többször kint voltak, mégsem tudott senki tenni semmit. 

A jákóiak azt mondják: többször is megkérdezték a rendőröket, hogy mit csináljanak, ők azt tanácsolták, hogy aki látja, próbálja megfogni a lovat. Az egyik helyi nő unokája oda is kötött egyet a kaszálógéphez, mire egy másik rendőr pont azért szólt, hogy ezt nem szabad.

Jódolgukban még válogatnak is

A település főutcája mellett élő Ihárosi János két hete húzott fel kerítést a szántófölddel határos kiskertje köré. Bár a lovak régóta pusztítják a veteményesét, nála az utolsó cseppet a pohárban az jelentette, amikor tönkretették a frissen elvetett sárgarépa-veteményest. „Nagyon sokat dolgoztunk rajta a feleségemmel, reggel meg azt kell látnom, hogy minden szét van túrva” – kesergett. A lovak nem csak a répamagra mennek, gyakorlatilag mindent megcsócsálnak, amihez éppen kedvük szottyan. Ősszel például az almát ették, „de megválogatták ám, nem csak úgy megy az: a jonagoldot lerágták a fáról, az idaredet otthagyták”.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lószőr a szilvafán

A ménes azonban nem csak a falatozni jár az éjszaka leple alatt a falu határába: Ihárosi János több fát is mutatott, amelynek a törzséről lószőrök lógtak. A lovak gyakran a fákhoz dörgölik a testüket vagy a nyakukat, ha viszket. A lószőrrel tarkított faágak csak a kisebbik gondot jelentik, az már nagyobb baj volt, amikor a nagy dörgölőzésben szó szerint kettétörték a gazda három fiatal csemetéjét. Ihárosi János kertjében a lovak megálltak egy ponton, és beljebb nem merészkedtek. Ennek köszönhető, hogy csütörtökön még megcsodálhattuk a tányérnyi levelű fejes salátákat és az egymástól mérnöki precizitással egyenlő távolságban elhelyezett eperpalántákat.

Gyere, papa, itt egy szarvas!

Két házzal lejjebb már nem voltak ilyen szemérmesek a lovak: egészen a kertet a lakóháztól közvetlenül elválasztó kerítésig merészkedtek Pavlényi György és a felesége, Irén földjén. „Egyik hajnalban kelek fel, nézek ki jobbra, hát látom, hogy ott néz velem szembe egy állat. Mondom, gyere, papa, itt egy szarvas!” – kezdi Irénke, férje pedig át is veszi a szót, hogy ő bizony még olyan szarvast nem látott, aminek nincs szarva, úgyhogy hamar kiderült, hogy egy ló néz velük farkasszemet. A kerítést rendszeresen szétszaggatják, csomókban hozzák a szőrt a drótokról.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lópatanyomok a veteményesben

Annak ellenére, hogy a vágtázó ménes félelmetes látványt nyújt, a helyiek szerint nem úgy kell elképzelni őket, hogy hangosan nyerítenek, és a két lábukra állva ágaskodnak. Csak a kolompot lehet hallani a lovakat vezető csődör nyakában. Az alpolgármester még hangutánzó szavakkal is próbálta megmutatni, hogyan is kell elképzelni. Hát így: komp-komp, long-long.

Csak esznek és esznek

A jákóiak szerint a lovak egy kisbajomi gazdához tartoznak. Kisbajom légvonalban négy kilométerre fekszik Jákótól, a két települést egymástól erdős-szántóföldes terület választja el. Kerülő úton jutunk el a férfi omladozó házához. Többszöri kiabálásra ki is jön a házból, egyből elismeri, hogy az ő lovai, de azt mondja, hogy nem otthon tartja őket, hanem az erdő mellett, egy legelőn. "Kerítéssel vannak elkerítve az állatok, arról én nem tehet, hogy az erdőből a vadak folyamatosan szétrágják a kerítést, és kiszöknek a lovaim" – mondja.

Az udvarában egy sérült póni kószál, gazdája szerint kicsavarodott szegénynek a lába. A jákóiak vagdalkozását nem érti, nem ő tehet róla, hogy átkószálnak a lovak, a nyakán maradtak, eladni nem tudja őket, megölni nem fogja, tartja őket, amíg lehet. „Meghalt a feleségem, itt maradtam egy másfél éves árva gyerekkel. Felneveltem tisztességgel. Neki vettem a lovakat, hogy tudjon mivel játszani. Nyomorúságos körülményeit illusztrálandó még a pulóverét is felhúzza, hogy megmutassa, milyen sebe van a hasán.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A lovak békésen legelésztek

Azt többszöri kérésünkre sem akarta megmutatni, hol vannak a lovai. Először azt gondoltuk, hogy a szakadó eső tartja vissza az erdei kirándulástól, de amikor megtaláltuk az állatokat, rájöttünk, hogy sokkal inkább a nem létező kerítés miatt nem akart odavezetni bennünket. A lovak szabadon kószáltak, és ették a füvet az erdő mélyén egy tisztáson, pár kilométerre a jákói kiskertektől, láthatóan magasról tettek rá, hogy mekkora felfordulást okoznak.

Védelmi rendszer a falu köré

„A Gábor tehene bement a Tóth Jancsi kukoricásába, 80 ezer forintjába került, 8 nap alatt ki is kellett neki fizetni. Ezekkel a lovakkal meg nem lehet semmit csinálni, az ő gazdájukat miért nem büntetik meg?” – kérdezi Irénke, aki ezután egyből a biztosan bekövetkező tragédiát vizionálja. „Csak egyszer jöjjön egy autó, benne három kisgyerekkel meg a szülőkkel, amikor ezek a lovak itt vágtáznak éjszaka az úton. Istenem, belegondolni is szörnyű” – mondja a kezét morzsolgatva.

Miután több vidéki lapban is megjelent a történetük, egy mátrai férfi levélben megkereste a jákói polgármestert. Leírta, hogy az ő településük is hasonló helyzetben volt, csak ők 11 ló helyett 50-nel néztek szembe. A megoldás szerinte, hogy körbekerítik az egész falut, védelmi rendszert építenek. Németh szerint "ha tényleg nem történik semmi, akkor nem lesz más választásunk. Valamit tenni kell, mielőtt tragédia történik, aztán majd mutogatnak az önkormányzatra, hogy miért nem csináltunk semmit".

  • Forrás: Origo
  • Foto: Hajdú D. András - Origo
  • 2014.04.11.

Somogyi szellemménes: retteg a falu

<< 1 | 2

Megtalálták és le is fotózták a somogyi szellemménest

Twitter

Megtalálta és le is fotózta a sonline.hu Somogy megyei híroldal azokat a vadon élő lovakat, amelyek éjszakánként Jákó és Kutas környékét róják és szétdúlják a helyiek veteményesét, károkat okoznak a földeken.

Eljutott a jákói vadon élő ménes napközbeni pihenőhelyére és le is fotózta az állatokat a sonline.hu, amelynek egy jákói származású vadász segített felkutatni a helyieket riogató ménest. A portál beszámolója szerint az állatokat csak terepjáróval lehet megközelíteni, egy hosszú út után.

 

 

 

 

Innen könnyű meglógni...

 

 

 

A lovak nyugodtak, jól tápláltak, és egy helyenként széteső kerítés mellett legelnek. "Nem tagadom, hogy időnként megszöknek a lovaim" – mondta a tulajdonos, a kisbajomi Farkas László. "Ez azért van, mert a kerítésemet leszaggatják a vadak, főként a szarvasok. Bemennek a területemre, megijednek tőlük a lovak, és elmenekülnek, szanaszét szaladnak a határban. A villanypásztoromat meg ellopták, most fogom visszaszerelni, éppen azon dolgozom" – tette hozzá.

A férfi azt állítja, jól tartja a lovait, igaz, a düledező, istállónak kevéssé nevezhető faépítmény mellett szárazon állnak az itató vályuk, egy csepp víz sincs bennük. Erre nincs is szükség, hiszen ha szomjasak, a lovak lemennek inni a Rinyára.

"Én is szeretném, ha béke lenne, és nem háborgatnák a lovaim a gazdákat. Mondják, nem lesz ebből nekem valami bajom? Rá vagyok szorulva az állattartásra, én is inkább tartanék fejősteheneket, mint régen, de nem éri meg. Legszívesebben eladnám a lovakat, azokért a csikókért csak százezer forintot kérnék. Csak azt a kettőt tartanám meg, a fehéret meg a sárgát, azok a kedvenceim" – közölte a férfi.

Korábban kapott szárnyra a hír, hogy a szellemlovak éjszakánként Jákó és Kutas környékét róják. A helyiek szerint kitapossák a veteményest, tönkreteszik a gyümölcsfákat, eszik a lucernát, napraforgót, kukoricát. A gazdák mellett a vadászok is haragszanak a lovakra, mert az általuk okozott veszteséget egyesek vadkárként próbálják beállítani.

  • Forrás: hvg.hu
  • Fotók: sonline.hu

 

A sortline.hu képei: Somogyi szellemménes

Elérhetőség

LAPU Lap- és Könyvkiadó Betéti Társaság 8000 Székesfehérvár
Palotai út 122.
Tel./fax: 06-22-345-522
Mobil: 06-30-9396.632
lovaskalendarium@chello.hu