Tanulságos múltbéli írás az istállók szakszerű szellőztetéséről

Állatvédelmi, állategészségügyi (betegségek elleni védekezés), de közegészségügyi szempontból is nagyjelentőségű az istállók szellőztetése.

  Zárt helyiségek rendszeres szellőztetése a XVIII. század óta szokásos. Pettenkofer az olyan levegőt, melynek szénsavtartalma (CO2) 2.8 ezrelék (pro mile), romlottnak minősítette. és a levegő romlottságának mértékéül e széndioxid tartalmának mennyiségét vette alapul, ehhez ma még a helyiség hőmérsékletét és nedvtartalmát is figyelembe veszik. Zárt helyiségek levegőjének kicserélődésére nem elegendő a falak pórusain végbemenő természetes ventiláció, hanem mesterséges szellőztetés is szükséges. A szellőztetendő helyiségben a külső levegővel szemben nyomási különbségnek kell lenni, hogy a levegő kicserélődjék.

  Istállókban, szemben a fűthető emberi lakásokkal, a meleg az állatoktól származik. A vizelet-és bélsárürítés az istálló levegőjét szennyezi. Klimmer szerint 500 kg súlyú állatra 45-70 m3 levegő óránkénti kicserélődése számítandó, de a gyakorlati életben lényegesen kisebb értékekkel találkozunk. Az istálló levegője és a külső levegő közötti különbség megnyilvánul az istálló levegőjének magasabb hőmérsékletében, magasabb szénsav-és ammóniák tartalmában.

  Míg az emberre nézve a levegőnek egy ezrelékes szénsavtartalma szélsőséges érték és szellőztetést igényel, addig az állatoknál illetően az istálló szénsavtartalmát három ezrelékig megengedhetőnek tartják. Lehmeyer, Süpfle, Hofmann kimutatták, hogy az istállók szénsav – és vízgőztartalma éppúgy, mint hőmérséklete is a tető felé növekedik. Télen a hiányos szellőztetés következtében az istálló szénsavtartalma nagyobb szokott lenni.

  Az istálló levegőjének ammóniáktartalma az alom kezelésétől, az ürítésektől függ, különösen a vizeletből kerül a levegőbe ammóniák. Ahol az almot rendszeresen váltják, az istálló levegőjének ammóniáktartalma 0, 009 ezrelék (szénsavtartalma 2, 75%), állandó alom esetén az ammóniák mennyisége 0, 112 pro mille, a széndioxidé 5, 018%.

  A levegő nedvtartalma úgy, mint az emberre, az állatra is nagy hatással van. Nedves és hűvös levegőben a test hő vesztesége mellett a levegő magas nedvtartalma a hőszabályozásra kihat, mert az állatok vízgőzöket is lehelne ki, az ürülék, a takarmány, az alom stb. is juttat vizet a levegőbe.

   Az istálló magas szénsav- és ammóniáktartalma nem hevenyésen hat az állati szervezetre, hanem idősült hatást fejt ki, hajlamossá teszi a szervezetet különféle megbetegedésekre. A lélekzet felületessé válik. Az ammóniákból salétromossavvá és salétromsavvá oxidálódva, kiválik az istálló falán. Az állatok, különösen a fiatal állatok, a falat nyalják és az ott kicsapódott anyagoknak az emésztőcsőbe jutása gyomorbélhurutot okoz. A levegő erős páratartalma következtében vas- és acéltárgyak könnyen rozsdásodnak.

  Az istállók szellőztetésére az ajtó és ablakok résein kívül más nyílásokat is alkalmaznak. Az istálló fedélzetén 30 cm átmérőjű kanálist, csövez szoktak erre a célra felszerelni, melyet az eső és hó behatolása ellen befednek. A levegő behatolására vízszintes csatornák szolgálnak. Ha azonban a külső hőmérséklet emelkedik, a levegő beáramlása megszűnik, így akkor is, ha a nap besüt a felső nyílásra. A levegő áramlását exhausztorokkal és aspirátorokkal lehet elősegíteni és fokozni.

  Jahn kísérletes vizsgálatokkal megállapította, hogy az istálló levegőjének ammóniáktartalma ugrásszerűen változik, az alom minősége, az almozás változása szerint, ugyanezek a tényezők az istálló hőmérsékletét és abszolút nedvtartalmát is befolyásolják. A tetőcső és alsó harántcsövek együttesen kedvező hőmérséklet mellett kielégítő hatást fejtenek ki. Nagyon fontos kelléke az istállószellőztetésnek megfelelő mennyiségű levegő odavezetése, amire rendszerint nem fordítanak elegendő gondot. 

  Az ember, aki a vadon, szabadon élő állatokat megszelídítette, igájába hajtotta és saját előnyére, hasznára, céljaira kihasználja, erkölcsi kötelessége, hogy a háziállatainak a reájuk kényszerített életviszonyokat jól elviselhetőkké tegye. De gazdasági nézőpontból is az emberre, a háziállatok gazdájára előnyös és hasznos, ha állatait kedvezőbb higiénikus viszonyok között tartja. A tartós istállóztatással az állatok ellenálló képessége csökken, hajlamosabbá lesznek megbetegedésre, míg a szabadban élő állatok természetszerűleg edzettebb, ellenállóbb.

  Az istálló higienejének egyik alapfeltétele a jó szellőztetés. Ezenkívül nagy a jelentősége a világosságnak is, különösen a napsugarak behatásának, melyek közül az ultraviola (ibolyántúli) sugarak angolkórellenes és egyéb kedvező, baktériumölő, gyógyító hatást fejtenek ki, a vitaminok képződését elősegítik. A világosság amellett a tisztaságot is elősegíti, ami az istállóhigienenek szintén egyik alaptényezője. Az üveg, különösen az istállóablakul használt vastagabb és vastartalmú, zöldes üveg, sajnos nem ereszti át az ibolyántúli sugarakat, azért is az ablakok, ajtók feltárásával kell lehetőleg gondoskodni az ilyen sugarak behatolásáról. A világos istállóban az anyagcsere élénkebb, a takarmány kihasználása jobb és általában a fény, a világosság az ember és az állat lelkére, pszichéjére is kedvező hatású.

•  Zimmermann Gusztáv dr.

(Az illusztrációként mutatott képek a Csobánkai Lovardában készültek.)