Imperiál unokája a lovam

2015.01.22 14:24

LOVAS ÖRÖMÖK ÉS BÁNATOK: Balogh Valéria írása lovakról, emberekről, bizalomról és szeretetről >>>

LOVAS ÖRÖMÖK ÉS BÁNATOK

  • Balogh Valéria írása lovakról, emberekről, bizalomról és szeretetről....

Jászkiséren lakom 19 éve. Édesapám őstermelő, így számomra nem ismeretlen a jószág és különösen közel állnak hozzám a lovak. Öt évesen ültem először lovon, egy szürke herélt hátán ismertem meg a lovaglás élményét. Pej kancánkkal együtt cseperedtem fel. Tetszett nekem Csillag figyelmes tekintete, színe, formája, mérete. Később még inkább érdekeltek a lovak, s mivel a kanca még mindig nálunk volt, egyre többet voltunk együtt, megismertük egymást, s a mai napig kitartunk egymás mellett.

Csillag a családunk tagja. Édesapámnak két hidegvérű lova volt, öregek és fáradékonyak. Felajánlottak neki egy 2,5 éves csikót. A csere megtörtént. Voltak vele problémák: érzékeny volt a hátsó fele, hirtelen, sértődékeny, akaratos volt és persze a lépést sem igazán ismerte. A család túl akart rajta tenni, hiszen a gazdaságban nem jövedelmező az ilyen ló. Aztán kezdett alkalmazkodni és megértette: nincs rossz helyen, nem bántjuk.

Amikor aztán kikértük a származási lapját nem hittünk a szemünknek! A híres telivér Imperial a nagyapja. Apja Tirán XX és még az ősei között Imi XX, Hurry XX. A sok telivér vérvonal érthetővé tette a hirtelen természetét, a robbanékonyságot. Az idő múltával lovagolni kezdtem. Így aztán immár 14 éve segítjük egymást jóban-rosszban. Voltak szép csikói is, például Titán kilencedik helyezést ért el a mezőhegyesi tenyészversenyen és eredményesen szerepelt díjugratásban. Kétszer ellett iker csikókat, akik sajnos nem maradtak meg.

Tavaly ismét világra hozott nekünk egy gyönyörű sárga kanca csikót, aki sajnos egy felelőtlen állatorvos miatt nem maradt életben. Ez egy nagyon szomorú történet. Csillag este fél 12-kor kezdett elleni, de már akkor tudtuk: valami nincs rendben. Mivel hatalmas hasa volt, azt hittük ismét ikrei lesznek. De most más volt a helyzet. Ezen az éjszakán mindenkinek megszakadt a szíve. A csikónak a talpa felfelé volt. Hívtuk az állatorvost, aki erre azt tanácsolta: húzzuk a csikót kifelé. Csak azért, hogy eggyel többen húzzuk, nem jön ki. A lovamnak hatalmas fájdalmai voltak, én még így nem hallottam lovat kiabálni. Ekkor ismét hívtam az orvost. Mire végre odaért fél 1 volt. Addigra a szenvedéstől verejtékben forgó ló felállt, a csikó visszacsúszott, majd ismét lefeküdt és a csikónak felbukkant az orra. Végül megszületett, de már késő volt: beállt az agyhalál. Az orvos akkorra ért ki és csak magyarázkodott.

Azt az érzést soha nem fogom elfelejteni: tizenegy hónapig vártuk a kiscsikót, imádtuk már mielőtt megszületett. És akkor, azon a fájdalmas éjszakán, ott feküdt előttünk mozdulatlanul. A szíve még dobogott, de nem lehetett segíteni rajta. Nem kívánom ezt az érzést egyetlen lovasnak sem. Pár hónapnak el kellett telni, mire újra lóra ültem…

2009-ben meghívást kaptunk egy lovas rendezvényre. Ezen a lovasnapon volt sok ügyességi feladat, ami nem igazán az én lovam stílusa. Aztán bejelentették a gyorsasági versenyt. Nem, akartam benevezni a sok fiatal ló mellé 18 évesen. De a többi lovas benevezett. Elindult a verseny. Csillag az első forduló után tudta, mi a dolga. Tizenketten versenyeztünk, s én úgy éreztem: az enyém a legcsodálatosabb ló a világon. A hordót magától kerülte és még fel sem gyorsult igazán, mégis mindenkit magunk mögé utasítottunk. Büszke voltam rá. Még egy cikk is megjelent rólunk az egyik lovas újságban.

Az idén viszont történt egy kisebbfajta betegség, ami ijesztő volt számomra. Csillag, egyik napról a másikra, úgy vette a levegőt, hogy sípolt az orra és az oldala úgy járt, mint egy kehes lóé. Kihívtuk a ló ambulanciát Miskolcról, s kiderült: allergiás. Jelenleg is gyógyszeres kezelés alatt áll, de szerencsére az állapota javul. Idén, 2011. április 20-án húsz éves lett. Az allergiát leszámítva tökéletesen érzi magát, és reménykedem, hogy sok időt tölthetek még vele, mert ő az életem fontos része, nem szeretném elveszíteni.

Köszönöm, hogy elolvassák soraimat. Minden lovas embernek üzenem: a ló soha nem akar rosszat, azt adja vissza, amit kap. A mai világban nehéz megbízni az emberek többségében. Ezért is jó érzés, hogy van valaki, akire számíthatok, aki őszinte szeretet ad.

  • Balogh Valéria
  • 2011. május 29.
  • Forrás: Lovas kalendárium 2012.

FRISSÍTÉS: 2015 januárjábam az alábbi üzenetet és képet kaptuk a szerzőtől, Sárköziné Valitól a  Lovas kalendárium facebook oldalán:

  • Üdvözlet! A 2012-es Lovas kalendáriumban benne voltam a lovammal, aki Imperial unoka. Jelentem: indén 24 éves lesz áprilisban és kitűnő állapotnak örvend! Tisztelettel: Valeria

 

Elérhetőség

LAPU Lap- és Könyvkiadó Betéti Társaság 8000 Székesfehérvár
Palotai út 122.
Tel./fax: 06-22-345-522
Mobil: 06-30-9396.632
lovaskalendarium@chello.hu